ELŐNYÖS ÜZLET

40. RÉSZ + 18

• Efsun

Megkönnyebülten foglaltam el helyem a forgószékemben a Keremmel folytatott beszélgetésünk után. Nagyobb szópárbajra számítottam.
Tudom hibás voltam, hisz nem mondtam el neki azt, ahogyan az üggyel kapcsoltaosan döntöttem. Joga lett volna tudni róla, főleg úgy, hogy a tegnap délutánt és az estét is együtt töltöttük.

Az ujjamon lévő gyűrűt csodáltam, miközben két ujjam közt forgattam.

Elmosolyodtam az emlékre, amikor éjjel mikor haza értem és elmeséltem Sedefnek azt, hogy eljegyeztek. Örömében pezsgőt bontott és koccintottunk. Rendesen be volt zsongva a hír hallatán.

*****

Egy óra múlva Seda bejelentette, hogy megérkezett Gamal, így nem láttam értelmét tovább húzni az ídőt, elindultam Kerem irodájába ismét. Magamban imádkoztam, hogy Kerem ne csapjon cirkuszt. Remélem, hogy nyugodtan fogja majd kezelni a dolgot.

Mikor leértem már a két férfi egymással szemben ültek és szótlanul figyelték egymást.

Allah segíts!

- Jó napot! - köszöntem, mire észrevették jöttömet.

Magukhoz térve köszöntöttek, majd helyet foglaltam kettejük közt.

- Nos kezdhetjük. A szó öné Gamal. - néztem a férfira, aki elmosolyodott.

- Köszönöm. Mint ahogy már említettem vissza kell utaznom mihamarabb az országba. Hív a politikai élet. Éppen ezért szeretném hamár holnap utazhatnánk.

- Már holnap? - kérdezett vissza Kerem.

Ami azt illeti jómagam is megilletődtem attól, hogy már holnap repülőre kell ülnöm.

- Igen. Igazából már most ebben a pillanatban is ott kéne lennem, de kaptam még egy nap haladékot, szóval más választás nincs. - vázolta a kemény tényeket Gamal.

- Akkor holnap utazunk. - mondtam elgondolkodva.

Kerem telefonja csörögni kezdett. Mikor elolvasta, hogy ki kereste az arcán látni lehetett a dühöt, majd idegesen kinyomta.

- Kerem? - néztem rá kérdőn. - Te mit mondasz?

Kapkodta köztem és Gamal közt a tekintetét, majd megadóan elernyedtek a vállai.

- Hallottad Gamalt. Holnap utaztok.

Gondolatban hosszan fújtam ki a levegőt.

Beleegyezett.

- Rendben. - néztem rá hálásan. - Köszönöm. - de ezt csak tátogva mondtam felé, mire csak kacsintott egyet.

- Így, hogy sikerült közös nevezőre jutni az utazást illetően, már csak az időpont a kérdéses. Efsun mikor felelne meg? - pillantott rám, majd kortyolt egyet a kávéból.

- Önhöz kell igazodnom. Őn tudja, hogy mikor kell indulnunk. - tártam szét kezeim, majd a mellkasom előtt összefontam, miközben az asztalra könyököltem.

Rossz ötlet volt, ugyanis Gamal tekintete azonnal a feszülő melleimet mustrálta.

- Úgy gondoltam, hogy... hogy reggel 10 órakor indulhatnánk. Persze, ha addigra nem tud elkészülni akkor...

- Kész leszek ne aggódjon. - mondtam, majd a férfi legnagyobb sajnálatára hátradöltem a székben.

- Rendben. Akkor ez is le van tárgyalva. - vette magához a szemüvegét és felállt. - Az Atatürk repülőtéren várom.