ELŐNYÖS ÜZLET

2. RÉSZ

• Dila

A leggyorsabban igyekeztem újra kiütni Keremet, ugyanis olyan izgalmi állapotba került az alatt a pár perc alatt, amit a barátjával töltött, hogy a szíve megint rakoncátlankodni kezdett.

- Ez majd lenyugtatja jó pár óráig. - mondtam, majd Melisa felé fordultam. - Kérlek legyen gondod rá. Problémás beteg lesz főleg az elkövetkezendő időkben. Most vesztette el a jegyesét.

- Ne aggódj itt leszek amikor magához tér.

Ha valamit Melisa megígért akkor tudtam, hogy az úgy is lesz. Tehát nyugodtan vonultam vissza a rendelőmbe, ahol mélyebben beleástam magam Kerem Hakanoğlu ügyébe.

A legelső alkalommal amikor ellátogatott hozzám vizsgálatra, a vérnyomását leszámítva minden rendben volt.
Viszont az eredmények megérkesztével jöttem rá, hogy baj van.
Többszőr is átolvastam és kiértékeltem az eredményeket, sőt más kollégák véleményét is kikértem. De az eredmény csak azt mutatta fekete fehéren.

Keremnek szervezetében szívritmus zavar alakult ki.
Már beszéltem családjával és Demir barátjával, akik említették, hogy mostanában gyakran előfordul Keremmel, hogy szédült, elhagyta az ereje vagy rosszul lett. A szédülés a vérkeringés problémáiról árulkodik vagyis érelmeszesedés.

- Kopp-kopp! - utánozta a kopogás hangját a nyitott ajtómon keresztül Serkan.

- Szia.

- Szia, Dila. - lépett be, majd tette le elém a friss gőzölgő kávét.

- Hm. Köszönöm. - néztem fel rá hálásan.

- Az új beteged? - kérdezte az iratok felé biccentve fejével.

- Igen. - dörzsöltem meg a halántékom. - Bonyolult.

- Megnézhetem?

- Persze.

Majd átnyújtottam az asztal felett a lapokat. A férfit figyeltem miközben olvasta, majd összeráncolta a homlokát és összevonta szemöldökeit.

- És mindez ilyen fiatalon? - nézett fel lepetten, majd visszalapozott. - 28 évesen?

- Sajnos igen.

- Igaz ez nem az én szakköröm, de huha... - sóhajtott fel.

- Segítek rajta. - mondtam határozottan. - Tudom, hogy sikerülni fog.

- Szeretem amikor ilyen optimista vagy. - mondta, mosolyogva miközben belekortyolt a kávéjába. - Most mennem kell. Vége a műszakomnak. Holnap majd találkozunk. - állt fel.

- Szia.

Néztem amint távozik, majd vettem egy nagy lélegzetvételt és jegyzetelni kezdtem Kerem eredményeiből.

Több mint két órás firkálgatás után megszületett a végleges diagnózisom: intenzív szívritmuszavar és koszorúér-meszesedés.

Így párosítva nem a legjobb, de természetesen fel lehet venni vele a harcot. A koszorúér-meszesedéssel az a probléma, hogy könnyen előfordulhat az elmeszesedés. A vér kevésbé hatékony áramlását okozza.

- Haza kéne menned. - jelent meg Melisa az ajtóban.

- Miért mennyi az idő?

- Este 9. - mondta.

- Magához tért Kerem?

- Nem. Deren váltott fel.

- Menj haza Melisa, pihend ki magad. Megérdemled. - néztem fel rá mámoros tekintettel.

- De csak ha te is.

- Én is megyek, de még benézek az új vendégünkhöz. - álltam fel helyemről.

Közben Melisa összeszedte kardigánját és táskáját, majd elbúcsúzott és azzal távozott.

A fehér köpenyem zsebébe süllyesztettem mind a két kezem, majd lassú léptekkel indultam el Kerem kórterem irányába. Nem kellett sokat sétálnom, mert közel volt a rendelőmhöz.

Deren a szoba előtt beszélgetett az egyik takarítóval, mikor odaértem köszöntek.
Beléptem a szobába, ahol még mindig a kényszeredett álmát aludta Kerem félrebiccentett fejjel.

Pár pillanatig néztem őt, majd az ágya mellé léptem szemügyre vettem a gépeket, amik a szívverését, szaturációját és a folyamatos vérnyomását mérte. A következő pillanatban az infúzióját ellenőriztem le, hogy csöpög e rendesen, amikor mély és rekedtes hangját hallottam meg.

- Efsun.

Azonnal az arcára tekintettem, de még mindig nem ébredt fel. Álmában beszélt.

Hallottam a teljes történetet róla és Efsunról. Őszintén elmesélte a barátja Demir. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem repedt meg a szívem egyik része.

Ez a férfi valóban szerethette azt a nőt. A halála miatt rendkívüli állapotba került. Ezt nevezhetik igaz szerelemnek.

Ezen gondolkodtam még akkor is amikor beléptem a házba.
Egyenesen a hűtőnek mentem, hisz ha jól belegondolok egész nap alig ettem valamit.
De amikor kinyitottam az ajtaját a mosoly lehervadt az arcomról.

Már megint elfelejtettem bevásárolni.

Ilyen az amikor az ember csak aludni jár haza.
A házitelefonom ellenőriztem a beérkező üzeneteket. Nem is csodálkoztam, amikor anya hangját hallottam meg.

- Szia, édesem. Remélem nem zavarlak. Tudom, hogy nagyon elfoglat vagy mostanában. Nem csak mostanában, hanem szinte mindig. De megígérted, hogy meglátogatsz minket a birtokon, remélem nem felejtetted el. Nagyon várunk már apáddal. Ha megkapod az üzenetet kérlek hívj fel, hisz rég beszéltünk. Puszillak! - a mondata végén a puszi hangját imitálta.

Gondolatban a homlokomra csaptam. Már megint elfelejtettem felhívni őket és ellátogatni is. Régen minden hétvégén ott kötöttem ki. Annyira szeretem ott a birtokon, olyan kellemes ilyenkor ott az idő. A kőépületek a lúgasok a hosszú szöllő sorok. Mindenképpen mesébe illő táj.

Mivel olyan éhes voltam, mint a farkas nem volt jobb ötletem mint, hogy rendeljek magamnak valamit. És bizony a jól bevált pizza mellett tettem le a voksomat.

Amíg vártam, hogy megérkezzék előkészítettem magamnak egy kád forró vizet. Egy ilyen hosszú nap után nagyon jól fog esni, az már biztos.

Hosszú és fárasztó.