ELŐNYÖS ÜZLET

9. RÉSZ

• Kerem

Meg kell vallanom az őszintét, hogy az állam majd leesett, amikor megtudtam azt, hogy Dila a szomszédos birtokon lakik.
Azzal tisztában voltam, hogy a tulaj családneve Duran, de a faszom se gondolta volna azt, hogy hozzá van köze.

Jól mondják, hogy kicsi ez a világ.

Váratlan ámbár kellemes meglepetés volt ez a találkozás a doktornővel.
Már rég láttam. Utoljára az egyik kontrolvizsgálatom alkalmával találkoztunk, de akkor is csak pár percre.

Ami az igazság az az, hogy minden egyes alkalommal egyre szebbnek látom ezt a nőt és ez mélyen belül nagyon feldühített.
Hisz csak most veszítettem el Efsunt, pár háp hónapja, de nekem mégis hosszú tűnt ez az idő. Én meg azt a nőt méregetem és a szépségét csodálom. Úgy éreztem, hogy ezzel elárulom őt. És ez rohadtul pocsék egy érzés.

De mentségemre szóljon, hogy amióta nincs Efsun nem volt intim kapcsolatom és mivel egészséges férfi vagyok napról napra egyre csak feszültebb leszek, ami igencsak meglátszik a viselkedésemen.

A nyerget erősítettem rá a lovam hátára, majd lassan kivezettem őt az istállóból. Az volt a tervem, hogy takarodó előtt ellenőrzök mindent. A birtok egyik távolibb részén egy nagyobb karámot és olt építettünk, mert bővíteni szeretném a juh állományt. Jó néhány napja már tartanak a munkálatok. Reggel besegítettem, de a papírmunkák és a takarmány beszerzésével voltam elfoglalva. Így csak most keritettem időt arra, hogy szemügyre vegyem azt, hogy mennyit haladtak a fiúk.

Már távol voltam a birtoktól, mikor a szél felerősödött és a rövid göndör fürtömbe kapaszkodott a fejem tetején.

A hajam is a változásomra utal, nem csak az öltözködésem. Jóval rövidebb volt, most viszont kicsi. Oldalt apró, mig halad felfele egyre hosszabb, míg a fejem tetején göndörödve karcsusodik vissza a hollófekete hajam.

A lovam hangoasan nyerített, majd nyugtalankodva izegni-mozogni kezdett alattam.

- Ssssh! Nyugalom barátom! - próbáltam meg csitítani.

Mikor felnéztem az égre jöttem rá a nyugtalansága okár. Az ég ahogy sötétedett a felhők is gyülekeztek. Rémisztő összeképet alkotott így együtt. Sőt a távolból villámlás látszott, majd dörgés rázta meg az eget.

Gondolkodni kezdtem.

A birtok túl messze van innen. Az eső így is, úgy is az úton kap.
Viszont a birtok határán van egy régi elhagyatott fahunyhó. Ott meghúzhatnám magam és még a kis istállóban a lónak is lenne száraz menedéke.

Nem is agyaltam tovább a dolgot, majd azonnal induktam a kiszemelt kunyhó irányába.
Kissé bajban voltam, mert ahogy sötétedett egyre rosszabb volt a látásviszony és még nem ismertem a földeket úgy mint a tenyerem.

Nemsokára a távolban feltűnt a kunyhó sötét kőrvonala. A következő pillanatban villámlott, majd követte egy hatalmas dörgés és utána mintha csapon engedték volna meg egyből eleredt az eső.
Magamban elfolytottam egy kármomkodást, majd vágtában folytattam az utat a faház felé.

Pár méterre voltam tőle, mikor az eső zúgásán keresztül hangokra lettem figyelmes.
Kiegyenesedtem a ló hátán és vártam pár pillanatot miközben füleltem a hang után.

Nem hallottam semmit. Ezuttal leszálltam a lóról, majd bevezettem őt a kis istállóba, ahol reggelig kihuzza a vihart.

A ház fedelén hangisan kopogott minden egyes csepp.
Kinyittani akartam az ajtót, amikor megint zajra lettem figyelmes a fák felől.