•Kerem
Kibaszottul mérgesen hagytam el Efsun irodájátm. Nem tudtam szemet húnyni afelett a dolog felett, hogy úgy kötött üzletet valakivel, hogy közben engem nem értesített.
Hát mi vagyok én itt? Valami bohóc vagy mi? Az egyik társtulajdonos vagyok.
– Leyla! – kiáltottam az asszisztensem után. Azonnal az irodámban termett hófehér arccal.
Nem kellett volna ennyire agresszíven megszólítanom. Ez a lány az égvilágon nem csinált semmit.
– Igen uram?
– Mondd meg mindenkinek, hogy megtiltom azt, hogy Efsunnak segítsenek a Galip Çebeçi projektben. – mondtam határozott hangon, mire Leyla csak bólintott egyet.
Sikeresen felcseszte az agyam Efsun. Na de ezuttal megtudja, hogy ki vagyok. Velem nem lehet csak úgy szórakozni.
A nap további részében még csak egy röpke pillanatra sem láttam Efsunt. Na nem mintha találkozni szerettem volna vele. Csupán amikor csak az eszembe jutott megugrott a pulzusom.
– Kész vagy Kerem? – dugta be fejét Demir az ajtón.
– Miért?
– Mi az, hogy miért? – kérdezte lepetten.
Sejtelmesen nézett rám, mire valahogy beugrott.
– Baszki elfelejtettem. – ráncoltam össze a szemöldökeim. – Mennyi időnk van?
– Hát úgy – nézett az órájára. – Negyed óra.
Azonnal hagytam mindent, majd elindultunk a kocsikért. Ma játszott az a csapat akit nagyon szerettünk. Minden meccsüket megnézzük. Ez a csapat a Galatasaray. Mivel most itthon játszanak Sarıyer környékére hamar eljutunk és ott áll a stadion.
Nem volt időnk szólni Zeynepnek, mert már így is késésben voltunk.
Nos késés ide vagy oda, de sikerült időben odaérnünk. A hangulat valami elképesztő volt. Mindenhol hazai szurkolók énekét lehetett hallani. Amikor az ellenfélhez került a labda hangosan kifütyűltük őket. Nagyon élveztem az egészet. A meccs első felében sikerült megszerezni a vezetést.
Amint a pályán lévő eseményeket figyeltem hirtelen megéreztem egy kezet a combomon.
Mi az Isten? – lepődtem meg, majd oldalra pillantottam.
Csak akkor vettem észre, hogy a mellettem lévő bal oldali széken egy kibaszottul dögös szöszi üll.
Mikor találkozott a tekintetünk a mutató ujját a szája elé tette, majd a mellette üldögélő férfira mutatott, aki a barátja lehetett.
A kezét fennebb vezette. Meg nem állt amíg a tenyere alatt meg nem érezte a farkam. Halványan elmosolyodott.Lassan felállt. A pasi kérdett tőle valamit, majd bólintott. Még mielőtt a csaj elment volna kacsintott egyet.
Végignéztem amint szelte a lépcsőt felfelé, közben meg a kerek feneke kívánatosan ring.
Vártam, hogy teljen egy kis idő.
Már egy perce, hogy elment.
Itt az idő...– Azonnal jövök. – szóltam oda Demirnek, de azt hiszem, hogy nem is hallotta annyira lekötötte a mérkőzés.
Egyenesen a női mosdóba mentem, ahol nem volt senki. Lepetten néztem körbe, mire hirtelen az egyik fülkéből kinyúlt egy kéz és berántott a kis helyre.
– Már azt hittem nem jössz. – mondta felnevetve, mire megcsókolt.
– Most itt vagyok!
– Ne is huzzuk az időt. – lihegte, majd egyszerű könnyedtséggel térdre vetette magát előttem.
Azonnal az övemmel kezdett el babrálni, majd egy mozdulattal kirántotta fogságából a kemény faszom.– Sejtettem, hogy nem kicsi. – ravasz vigyor jelent meg a száján, majd egyből a szájába vette.
A torkomon egy mélyről jövő morgás szaladt végig, amikor megéreztem a farkam körül a vastag ajkait. A kezei a két combomat fogta, miközben rendületlenül bólogatott és keményen szopott.
A hátam a hideg csempének döntöttem, majd, mind a két kezzemmel belemarkoltam a szőke tincsei közé.
Itt volt az ideje, hogy átvegyem az irányítást. Én diktáltam a tempót.
Pont olyan a haja, mint Efsunnak.
Kegyetlenül toltam rá a farkamra, ő eközben mély torokhangot hallatott.
– Ez az! – morogtam, miközben gyorsítottam a tempón. Éreztem, hogy hamarosan elmegyek ezért eszem ágában sem volt lassítani.
– Szopd a faszt! Oh igeeeen! – artikulálatlan hangok hagyták el a torkom, miközben a nő szájába élveztem.
Még az orgazmus extázisában elengedtem a nő fejét, aki ugyan úgy kapkodott levegő után mint én. Lenéztem rá. Éppen akkor nyalt végig kélyesen az ajkain.
– Telhetetlen vagy. – jegyezte meg. – De most rajtad a sor. – állt fel.
– Nincs nálam gumi. – lihegtem még mindig.
– Szerencse nálam van. – a kis kézitáskájába nyúlt, majd kihúzott belőle egyet.
Elvettem tőle, majd pillanatok alatt magamra húztam.
– Fordulj meg! – utasítottam, mire tette is amit mondtam neki.
Szerencsémre egy combközépig érő fekete ruha volt rajta, amit a derekáig rántottam fel egy mozdulattal.
Egy szó nélkül terpeszbe állt. Elmosolyodtam.Nagyon járatos ezekben a dolgokban a kicsike.
Megmarkoltam a farkam, majd a nő puncijához illesztettem és egy vad, nyers mozdulattal tövig beléhatoltam. Annyira be volt nedvesedve, hogy minden gond nélkül sikerült. A hirtelen jött lökéstől a nő hangosan felnyögött, mire betapasztottam száját a tenyeremmel. Nem törődtem vele. Ezuttal csak a saját élvezeteimmel foglalkoztam.
Ugyan olyan durván folytattam tovább, ahogy elkezdtem. A helyiség a testünk összecsapódásától telt meg. Minden lökésem egy nyögéssel díjazta, ami a tenyeremben halt el.
– Úgy megbaszlak, hogy... – lihegtem a fülébe. – nem fogsz tudni lábra állni.
– Hmm...
Nyögdécselt, mire szájáról a nyakára csúsztattam kezem.
– Gyo... Gyorsabban! – követelte.
A másik kezem a derekára kulcsoltam, majd olyan kíméletlenül ostromolni kezdtem a punciját, hogy már reszkettek a lábai.
– Csapj a fenekemre! – parancsolta, mire eleget tettem neki. Akkorát ütöttem rá, hogy másodpercekkel később a bőre kipirult.
A puncija őrült módon szorúlt a farkamra. Ebből tudtam, hogy nincs sok hátra és elélvez.
Igazam lett. Még párat löktem és hangos sikoltás kíséretében utolérte az orgazmus velem együtt.
Miután egyenletesen vette a levegőt, táskájából zsebkendőt vett elő és tisztogatni kezdte magát.
– Szuper volt. – mondta remegő hangon.
Nem mondtam semmit csak kinyitottam az ajtót és otthagytam.
VOCÊ ESTÁ LENDO
ELŐNYÖS ÜZLET
Romance~ • Kerem Hakanoğlu átvette apja Kemal Hakanoğlu cégét és így ő lett a FŐNÖK. De egy valamire nem számított, egy társtulajdonosra, aki nem más mint... nos ő. Efsun Aslan, aki elhunyt apja helyét veszi át a cégnél. Izmírből Isztambulba kell utaznia e...