~
•
Kerem Hakanoğlu átvette apja Kemal Hakanoğlu cégét és így ő lett a FŐNÖK.
De egy valamire nem számított, egy társtulajdonosra, aki nem más mint... nos ő.
Efsun Aslan, aki elhunyt apja helyét veszi át a cégnél. Izmírből Isztambulba kell utaznia e...
A nap már lemenőben volt, amikor Zeynep írt egy üzenetet, hogy lemennek a tengerpartra szórakozni. A világosságot majdnem elnyelte a sötétség, de még így is nagy meleg uralkodott. Úgy döntöttem, hogy én is leugrom velük. Meguntam egyedül a szobámban kuksolni és bámulni a négy falat. Nem szándékoztam sokáig ott ülni, mert úgy terveztem, hogy kora reggel még ellátogatok az építkezésre, hogy ne a nagy melegben kelljen.
Egy könnyed nyári ruhát kaptam magamra, majd a kis táskámba bedobtam egy fürdő ruhát is, biztos, ami biztos alapon. Kopogtattak, mire azonnal ajtót nyitottam. Zeynep volt az. Úgy döntött, hogy megvár engem. Ugyanis a többiek már mind elslisszóltak a meleg homokos partra.
– Kész vagy?
– Mehetünk. – vettem magamhoz az előre bekészített kis táskát, majd elhagytam a szobát és karöltve indultunk el ketten.
A part felé közeledve a meleg levegőt néha a tenger felől érkező kellemesen hűvös szellő vágta át, ami a kiengedett hullámos szőke hajamba kapva lobogtatta szerte szét.
Közeledve a parthoz már hallani véltem a csapatból par ember hangjat.
– Nézd ott van három szabad hely. – mutatott a bal irányba Zeynep, ahol 3 napozóágy feküdt üresen.
– Csak ránk vár. – löktem vállon viccelődve, majd el is foglaltuk a kiszemelt napozóágyakat.
A tekintetem vonzotta a tenger, ahol lassan összeért a lemenő nap a vízzel. Az egészet narancssárgára festette át. Ámulattal csodáltam a látványt, mikor egyszercsak a víz alól felbukkant egy test. A fényviszonyok miatt nem láttam rendesen, hogy ki az és ráadásul háttal is állt. Árgus szemekkel néztem őt, amint lassan megfordult a part felé és elindult kifelé.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A szám is tátva maradt amikor rájöttem, hogy ki is ő. Kerem... Azt a büdös kurva...
Lassított felvételként játszódott le a jelenet előttem, amint kilépett a vízből a száraz földre. A sötétbarna már-már fekete haját dögösen hátra simította a feje tetején, miközben az izmai kellőképpen feszültek a karján. Egyre csak közeledett felénk, így jobban ráláttam tökéletesen kidolgozott testéte. A kockáin kéjes lassúsággal siklottak végig a vízcseppek, amitől csak még sexibb lett. Egy hatalmasat nyeltem. Éreztem, hogy kezd urrá lenni rajtam az izgalom. Allah segíts! Hogy teremthettél egy ilyen férfit?
– Sziasztok. – állt meg előttünk Kerem és onnan nézett le ránk. – Hát ti is lejöttetek?
Ahogy csak tudtam kerültem a tekintetét. Méghogy a tekintetét. Nem mertem ránézni. Ha most meg kell szólalnom annak nem lesz jó vége. De hála az égnek megmenekültem, mert Zeynep szólalt fel.
– Pont mi ne csatlakoznánk? Viccelsz?
– Igazad van. Jól tettétek. Remek a víz nem akartok úszni egyet?
