ELŐNYÖS ÜZLET

19 RÉSZ

- Eddig milyen a napod? - érdeklődik Sedef miközben alaposan kavargatta kávéját a pulton.

- Nem panaszkodhatom.

- Na mesélj. - nézett fel rám érdeklődve, mire elnevettem magam.

- Tudod reggel meséltem neked a partneremről.

- Kerem... - bólogatott bőszen.

- Aha. Nos sikerült meglepnie. De nagyon.

- Mivel? - hajolt a pult felé.

Zavaromban a tekintetemmel a fekete márványból készült pultot fixíroztam éd az ujjammal dobolni kezdtem rajta.

- Kért tőlem egy esélyt. - böktem ki, mire felpillantottam rá, hogy láthassam reakcióját.

Kissé összevonta szemöldökeit, majd mint aki megvilágosodott felvonta őket.

- Ja, hogy olyan esélyt... Oh már értem. - belekortyolt a fekete italába. - És mit válaszoltál neki, édesem?

Fogtam magam, megkerültem a pultot, majd leültem a biliárt asztalra, ami szemben volt a nénémmel.

- Azt, hogy próbáljuk meg.

- Akkor miért vágsz ilyen fancsalodott képet? - tette fel a nagy kérdést.

- Gondolom, hogy legalább egyszer neked is került olyan napilap a kezed ügyébe, ahol Kerem és a nőcsábász oldala volt a főcím. - mondtam, miközben beszívtam az alsó ajkam.

Elgondolkodott, majd helyeselve bólintott egyet.

- Valóban akadt egy jó néhány.

- Na látod. Habár azt mondta változtatni szeretne és hogy csak én kellek neki, de nem tudom, hogy mennyire gondolta komolyan a dolgot.

- Kétlem, hogy annyira kegyetlen lenne, hogy megbántson. - bíztatott.

- Ebben nem lehetünk biztosak. Ezt neked kéne tudnod a legjobban.

Ezzel a volt nagy szerelmére céloztam, aki rútul rászette őt pár évvel ezelőtt.

- Ebben igazad van, de sosem szabad leragadni. És sem tettem, és büszkén mondhatom, hogy talpra álltam azóta és élem tovább az életem és boldogan vetem bele magam egy újabb szerelembe.

- Mindig is csodáltalak azért, hogy ilyen hévvel falod az életet. - ugrottam le a biliárd asztalról, majd szorosan megöleltem őt. - Ugye tudod, hogy szeretlek?

- Persze, hogy tudom kicsim. De te azt tudod-e, hogy én jobban szeretlek?

Az arcomra hatalmas mosoly terült szét, majd még szorosabban öleltem magamhoz.

- Egyezzünk meg abban, hogy egyformán szeressük egymást.

- Hm... Igazán elgondolkodtató egy ajánlat. - töprengett el rajta. - Ám legyen.

Finoman eltolt magától, majd ravaszul kacsintott egyet felém.
Már kicsi gyerek korom óta ezt csinálja.

- Most jobb ha megyek, hisz dolgozni is kell. Nekem meg eszem ágában sincs téged feltartani, mert még a végén a „partnered" megbüntet. - nevetett fel, mire megforgattam a szemem.

*****

Megkönnyebűlten vetettem le magam a forgószélembe, miután a néném távozott az irodából. Jól esett elbeszélgetni vele.
Imádtam ezt a nőt. Ő az egyetlen élő rokonom. Már csak ő maradt nekem, én meg neki. Csak ketten vagyunk egymásnak és nagyon összetartunk. Igazán különleges kapcsolat alakult ki közöttünk.

Hirtelen kopogtattak.

- Szabad. - invitáltam be a másik oldalon lévő személyt.

- Bocsánat, hogy zavarlak. - lépett be az irodámba Seda.

- Nem zavarsz. Mond csak miben segíthetek?

- Öm... Tudnom kéne, hogy elmész Galip úr divat bemutatójára, mert tudnia kell, hogy kik menne és kik nem.

- Értem. Nos akkor üzenem, hogy ott leszek.

- Rendben. - mosolyogva sarkon fordult és elhagyta a helyiséget.

                              *****

Ezután teljes erővel a munkámba temetkeztem. Csak akkor álltam fel az íróasztaltól, amikor Kerem kopogtatott az ajtómon, hogy elvigyen ebédelni. Észre sem vettem, hogy elszaladt az idő.

Az ebéd közben kellemesen furán éreztem magam. Meglehetősen új volt annak az érzete, hogy konkrétan Kerem és én együtt vagyunk. Az ebéd alatt nagyon udvariasan viselkedett velem. És ez a kedvesség nagyon imponáló volt számomra.
Különlegesnek éreztem magam, hogy Kerem minden figyelme csakis kizárólag rám összpontosított.