~
•
Kerem Hakanoğlu átvette apja Kemal Hakanoğlu cégét és így ő lett a FŐNÖK.
De egy valamire nem számított, egy társtulajdonosra, aki nem más mint... nos ő.
Efsun Aslan, aki elhunyt apja helyét veszi át a cégnél. Izmírből Isztambulba kell utaznia e...
- Azt akarja, hogy te menj? Az ki van zárva! - csaptam mérgesen az íróasztalom lapjára.
Efsun tisztes távolságból nézte végig a dühkitörésem.
- Nem hagyom, hogy te menj Efsun.
- Kerem nyugodj le.
Az idegeim már táncot jártak, annyira ki voltam akadva. Tudhattam volna, hogy az a görény Gamal készül valamire. Persze, hogy nem hagyja ki a lehetőséget, hogy lecsapjon Efsunra. Hisz hülye is lenne. De abból nem eszik.
A mellkasomban dübörgött a szívem és egyre erősebben verődött neki a bordáimnak. Éreztem, hogy kezd feszíteni. A nyakkendőm szorította a nyakam, így kénytelen voltam meglazítani.
És még képes volt elmenni hozzá késő este, hogy ezt elmondja neki. Mintha nem ért volna rá másnap.
Negyed órával később sikerült lenyugodnom annyira, hogy feltegyem Efsunnak a kérdést:
- Elszeretnél menni? - kérdeztem, miközben egyfolytában pattogtattam a tollamat.
- Semmi problémánk nem származna belőle.
- Szóval igen. - bólogattam csalódottan.
- Kerem csak pár hétről lenne szó és már itthon is lennék. - lépett mellém és tette kezét a vállamra. Lassan lehajolt és a fülembe búgta. - Te is ellátogathatnál hozzám. Tudod, hogy megy ez. Több szem többet lát.
- Akkor ki fog itt felügyelni. Nem tehetjük ezt.
Pördültem vele szembe a forgószélemmel és néztem fel rá.
- Rossz ötlet volt elfogadni az ajánlatát, Efsun.
- Ne mondd ezt. - vette két keze közé az arcom, majd megcsókolt.
- Emiatt el kell viselnem a távollétedet és megőrjít a tudat, hogy azzal a ficsúr herceggel leszel.
- Nem azért megyek, hogye vele legyek, hanem azért, hogy elvégezzem a munkám. - az asztalon lévő virágot mustrálta, majd komoran nézett vissza rám. - Miért nem öntözöd ezt a szerencsétlen virágot?
- Nem úgy egyeztünk, hogy te viseled gondját? - vontam fel a szemöldököm.
Fogta magát, se szó se beszét otthagyott az irodában, majd vissza érkezett pillanatok alatt egy kancsó vizzel. A virághoz lépett, majd hosszú ujjaival megemelte lapiait, majd gondosan fölé emelte a kancsót és nyakon öntötte a vizzel.
- Így ni. Igyál szépen. - mondta lágy hangon.
Csodálattal néztem ezt a hétköznapi tettét. Ezt az egyszerű virág öntözést, de mégis olyan elképesztő hatása van. Mindent jól csinál ez a nő.
A tekintetem végigvezettem a fehér anyaggal eltakart kezét, majd tovább kísértem a fedetlen válláig, onnan meg le kecses csípőjéig, majd a tökéletesen domborodó fenekénél állapodtam meg.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
