ELŐNYÖS ÜZLET

38. RÉSZ

• Efsun

Ez a hely maga volt a mennyország. Nem tudom, hogy Kerem honnan tudott erről a helyről, de csodálatos. Egy kis darabka a paradicsomból.

Fáradtan mocorogtam, miközben belekönyököltem magam mellett valamibe.

– Au!

Vagy valakibe.

Riadtan kaptam a hang irányába a fejem, majd megláttam Keremet, akinek el volt torzulva az arca a fájdalomtól. Szegénynek belekönyökőltem a hasába.

– Sajnálom. – hajoltam fölé és néztem le rá megbánóan.

– Semmi baj.

– Kerem?

– Hm? – hümmögött álmosan.

– Éhes vagyok.

Álmosan kinyitotta újra szemeit, majd lassan felkönyökölt.

– Akkor ideje begyújtani.

– Sütni fogunk?

– Naná! – mondta, majd kipattant a takaró alól.

Imádtam a mesztelen testének a látványát. Annyira kívánatos volt. Le sem vettem róla a tekintetem. Akaratom ellenére bele haraptam az alsó ajkamba. Máris megkívántam.

– Ha így nézel rám, akkor attól tartok, hogy nem fogunk sütni. – nézett vissza rám.

– Miért? – jatszottam az értetlent.

– Azért mert mást fogunk csinálni a sütés helyett.

– Mint például? – fokoztam tovább.

A legnagyobb sajnálatomra magára kapta nadrágját, majd fölém hajolva mondta.

– Mint például addig baszlak amíg el nem ájulsz az élvezettől. – ezt mondta miközben halálkomolyan a szemeimbe nézett.

A legnagyobb problémám az volt, hogy ezt el is képzeltem és máris nedvesedni kezdtem. De tényleg nagyon éhes voltam és ezt a hasam is jelezte egy hangos korgással.

– Ezt a tervet későbbre is halaszthatnánk. Mondjuk evés után.

– Szavadon foglak. – kacsintott rám, majd lopott egy gyors csókot.

Kilépve a lakókocsiból figyeltem Keremet, miként készült tüzet rakni a kövekkel körberakott kis helyen. Meg kell hagyni elég profin végezte a feladatát, mert pár perc elteltével hatalmas lángal égett a fa.

A hűtőládából kivettem a bekészített húst, majd miután leégett a tűz úgy, hogy csak szén maradt elkezdtük megsütni őket.

              *****

– Hm... Van ézéked a sütéshez. – dicsértem meg, miközben élveztem az evés örömeit.

– Még egy dolog amiben jó vagyok szerinted. – néhett engem.

– Még miben vagy jó szerinted?

– Lássuk csak... – tett úgy mint, aki elgondolkodik. – Az irdatlanul jó sexben. Ezt te magad mondtad.

Valóban mondtam volna ilyet? Körülbelül minden egyes szeretkezésünk alkalmával. Vagyis sokszór.

– Mondtam én ilyet? – játszottam vele tovább.

– Minden egyes alkalommal.

– Nem emlélszem. – vontam meg a vállam.

Kerem hitetlenkedve rázta a fejét, majd elmosolyodott.