~
•
Kerem Hakanoğlu átvette apja Kemal Hakanoğlu cégét és így ő lett a FŐNÖK.
De egy valamire nem számított, egy társtulajdonosra, aki nem más mint... nos ő.
Efsun Aslan, aki elhunyt apja helyét veszi át a cégnél. Izmírből Isztambulba kell utaznia e...
Nagyon megrémültem, amikor megláttam Kerem hasán azt a hatalmas vágást. Megijedtem annyi vérnek a látványától, ugyanis nem kevés folyt. De minden tiszteletem a Keremé. Tisztesen állta a sarat. Fájdalomnak nyomát sem mutatta.
- Korházba kell mennünk. - mondtam szinte azonnal.
- Nincs rá szükség. - próbált ellenkezni, de nem adtam magam ilyen könnyen.
- Azt majd én eldöntöm. Nyomás. - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
Konoly tekintettel méregetett végül, majd beadta a derekát. Valahonnan kerítettünk neki egy pólót, mert félmeztelenül csak nem indulhattunk útnak.
- Ez csak egy kis karcolás. Még 5 centi sincs. - ellenkezett tovább, de azért jött a nyomomban.
Méghogy ez neki csak egy ki vágás.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hát az ész megáll. Minden férfi imádja a macsót játszani, de én ezt nem veszem be. Azt mondja nem fáj. Akkor miért szisszent fel amikor közelebbről is szemrevételeztem a sebét. Na ne szórakozzon itt velem.
Amilyen gyorsan csak lehetett hívtunk egy taxit, majd amikor megérkezett gondolkodás nélkül vágódtam be hátra én magam is Kerem mellé.
*****
A folyosón vártam, amíg az orvos Kerem sebét látta el a rendelőjében. Idegesen járkáltam fel s alá a hosszú és kihalt folyosón. A csendet néha egy mentőautó hangja szakította meg. Egy örökkévalóságnak tűnt, míg egyszercsak kinyílt az orvosi rendelő ajtaja és kilépett rajta Kerem.
- Mit mondott a doki? - léptem azonnal hozzá.
- Semmit. Bekötötte és annyi. - mondta nemtörődöm módon. Utáltam amikor ezt csinálta. Fel tudtam volna képelni ilyenkor. - Na meg naponta kötést kell cserélni.
- Ennyi? - kételkedtem.
- Még adott valami injekciót. Nem lehet tudni, hogy rozsdás volt-e az a drót vagy sem. Nem lenne jó ha elfertőződne. - magyarázta, de közben elindult a kijárat felé.
- Te meg mit dugdosol a kezedben. - állítottam meg, amikor kiléptünk a friss levegőre.
Kerem értetlenkedő pillantásával találtam szemben magam.
- Semmit.
- De igen. - ellenkeztem.
- Nem. - rázta le magáról a kezem, majd tovább indult.
Ha nem szép szóval akkor csellel. - gondoltam magamban, majd utána igyekeztem.
Szó nélkül haladtam mellette, majd egyszercsak azt színleltem, hogy megbotlottam. Kerem természetesen azonnal a karjaiba zárt és erősen ott is tartott. Ennek a mozdulatnak köszönhetően szorosan egymásnak préselődtünk.
