ELŐNYÖS ÜZLET

5 RÉSZ

•Kerem

Értetlenül néztem Efsun hült helyét az irodámban. Nem tudtam hová tenni ez a hirtelen kitörését.

Na és ha nem szóltam neki? Nem a világ vége. - magamban morfondíroztam. A homlokom dörzsöltem meg, majd úgy döntöttem, hogy meglátogatom a pihenőszobát.

Ezzel a kis jelenettel felvitte a pumpám a kisasszony. Tán nem azt hitte, hogy minden úgy lesz ahogy azt ő akarja? Hát arra ráfaragott.

- Veled meg mi van? - lépett mellém Demir. - Olyan arcot vágsz, mint aki a világ nagy kérdésein gondolkodna.

- Áh semmi. - legyintettem. - Elif mikor tér vissza?

- Holnap vagy holnapután én sem tudom.

Elif volt a cég PR menedzsere. Már pár hete valami konferencián üldögél és közben próbál valami ügyfeleket szerezni. Na nem mintha nem lenne elég.

- Hallom, hogy volt egy kis vitád a partnerrel. - bökött Efsun irodája felé.

- Szót se róla. Már kora reggel felkúrt.

A pihenőszoba fala tiszta üvegből állt, így tökéletesen kiláttam a folyosóra ahol éppen Efsun beszélgetett Merttel.

Hagytam, hogy a szemem elkalandozzon a tökéletes, karcsú testén, amit ezuttal egy fekete ceruzaszoknyába bújtatott és egy fehér inget viselt, ami jól kihangsúlyozta kerek melleit. A látványra megnyaltam az alsó ajkam. Imádom a nagy melleket. Efsunnak pedig gyönyörű markolni való mellei vannak.

Vettem egy nagy levegőt, majd elhessegettem a nem ideillő gondolataim, mert éreztem, hogy a boxeremben a farkam keményedni kezdett.

- Vajon mit beszélhet azzal a félnótással? - térített vissza a valóságba Demir barátom hangja.

- Nem tudom, de én már az első nap figyelmesztettem, hogy ki is Mert.

- Sziasztok fiúk! - lépett be Zeynep a helyiségbe.

- Hellóka.

Zeynep volt a cég főkönyvelője és egyben a pénzügyi/gazdasági vezető.
Éppen egy csésze kávét töltött magának, majd leült tőlem nem messze.

Erre meg Ferit érkezett meg, aki éppen telefonált valakivel. Az arcára volt írva, hogy ki van készülve.

- Jó ember, én két nap alatt a szökőkút helyett, hogy növesszek neked egy fát a ház közepébe? - kérdezte a vonal másik végén lévő fickótól. Úgy magyarázott, hogy a nyakán az ér ki volt dülledve. A hangos beszédre a folyosón lévő Efsun is felénk pillantott, majd lassan belépett hozzánk.

- Mi... Mi az, hogy nem érdekel? - Ferit felvonta a szemöldökét.

Elvette a készüléket a fülétől, majd egyszerű könnyedséggel kinyomta azt.

- Én megfolytom ezt a marhát. Allah segíts kérlek! - emelte tekintetét a plafon felé.

- Ez az a Kartal gyerek? - érdeklődtem.

- Az, hogy Allah venné el. A szökőkút helyére egy fát akar. A házba baszdmeg.

- Nyugodj le, Ferit! - veregette vállon Zeynep.

- Nem tudok. - a kezében megint csörögni kezdett a mobil. - Na tessék. Hív megint.

Kinyomta. A fickó megint hívta. Ki akarta ismételten nyomni, de megakadályoztam.

- Vedd fel és mond meg jöjjön ide megbeszélni a részleteket. Én majd elintézem.

Ferit felvette a telefont és azonnal meghallottam, hogy Kartal üvölt vele.