ELŐNYÖS ÜZLET

26. RÉSZ

A szemhélyam ólomként nnehezedett a szemeimre. Az ablakon keresztűl a sötétítő kis résénél egy keskeny napfény szűrődött be, ami pont a szemembe sütött.
Halkan dünnyögtem valamit, majd kelletlenül a hátamra feküdtem.
Az orromba szempillantás alatt ismerő illat kúszott be.
Akaratlanul is elmosolyodtam és vettem egy még nagyobb levegőt, majd megerőltetve magam résnyire kinyitottam a szemeim.
Átfogtam az alvó test derekát, mire az mocorogni kezdett, majd pár pillanattal később szembe fordult velem.
Fátyolos tekintettel nézett vissza rám, majd fáradtan elmosolyodott.

- Jó reggelt! - morogtam karcos hangon.

- Jó reggelt! - suttogta halkan.

Egy nagyot ásítottam, majd egy hatalmasat nyújtozódtam rá kíséretnek.

- Minden tagom sajog. - panaszolta Efsun egy sóhaj kíséretében.

- A tegnapi ágytórna utan nem csodálom. - kuncogtam el magam.

- Nem vicces! - csapott vállon, mire elkaptam a csuklóját és magamra rántottam.

- Ezentúl mindig így akarok ébredni. - mondtam, a szemébe nézve.

- Nekem is kedvemre való. - simított végig a mellkasomon, majd fészkelődni kezdett az ölemben.

- Hm... - sóhajtottam, amikor a combja az éledező farkamnak dörzsölte.

Lenyúlt, megragadta a faszom és magához illesztette, majd lassan rá ereszkedett.
Lassan kezdett el mozogni rajta, mialatt farkasszemet nézett velem.

- Nagyon nagy vagy, kemény... és eres. - nyöszörgött, mialatt megállás nélkül fel le mozgott a farkamon.
Kezemmel a csípőjét szorongattam. Elképesztő látvány volt, ahogy a mellei ringtak a mozgása miatt. Nem tudtam levenni róla a szemem.
Egyre vadabbul mozgott. Intenzíven éreztem csiklója szorítását és erőteljes tombolását. Teljesen körém fonódott.

Két kezével megtámaszkodott a mellkasomon, majd eszeveszett tempóban kezdett lovagólni. Egyre gyorsabban kapkodott levegő után velem együtt. Pillanatok alatt rámtőrt az orgazmus és elélveztem. Efsun is szorosan követett engem a gyönyör kapujába, majd teljesen erőtlenül feküdt rá a mellkasomra. Hosszú ideig ott pihegett az emelkedő és süllyedő mellkasomon.

- Elkényeztetve érzem magam.

- Jöhet az izomláz.

- De előtte zuhanyozzunk le. - mondtam.

Megragadtam kezét, majd vezettem a fürdő felé, ahol beálltunk a tus alá.

Életemben nem volt részem olyan intenzív szeretkezésben tus alatt, mint akkor. Kétség kívűl páratlan nő ez az Efsun. Nincs még egy ilyen.

Mialatt a fogam mostam Efsun visszatért a szobába. Mikor kiléptem a mosdóból nem találtam ott Efsunt, így elindultam le az emeletről. A konyha irányából hangokat hallottam, így arra felé indultam.
Olyan látvány fogadott ott, hogy elállt a lélegzetem is. Ott sürgött forgott Efsun a konyhában egy szál ingben. Az én ingemben.

Életemben még nem láttam ennyire gyönyörűnek még egy nőt sem.

- Nem vagy éhes? - kérdezte a kezében egy villát szorongatva.

- De. Ami azt illeti igen. - nyaltam meg az ajkam. De ez az éhség teljesen más féle volt.

Hihetetlen. Reggel is a magamévá tettem és máris úgy kívánom, mintha napok teltek volna el.

• Efsun

A tegnap éjjel történtek után nem túlzok, ha azt mondom, hogy a fellegekben éreztem magam. Még a legmerészebb álmaimat is felülmulta az amit velem tett Kerem. Életemben nem élveztem akkorát és annyit mint az éjjel.

Elképesztő ez a férfi.

És az igazat megvallva veszett módon bejött a mocskos beszéde. Annyira felizgatott vele, hogy éreztem a bőröm éget. Nem bírtam magammal.
Ahogy elmesélte, hogy a veszekedéseink közben mire gondolt, azonnal bevillant a kép és a vágy azonnal sokszorozódott a testemben és arra késztetett, hogy megvalósítsam a mocskos elméje szüleményét.

- Farkas éhes vagyok! - lépett mögém és szorosan átölelt.

Elégedett mosoly terült el az arcomon.
Keze a vékony ing alatt kezdett el matatni, majd finoman megmarkolta a fenekem.

- Ezt most nem lehet.

- Miért nem? - kérdezte csalódott hangon.

- Mert hamarosan be kell mennünk dolgozni, én meg ráadásul haza kell ugornom átöltözni.

Kerem a vállamon pihentette az állát, majd nemtetszően morgott egyet és vett egy nagy levegőt.

- Az a rohadt munka.

Engedett el és lépett pár lépést hátra.
A szekrényhez léptem ahonnan kivettem két tányért.

Hogy én mennyit küzdöttem az imént, hogy kiismerjem magam ebben a konyhában...

Majd nekiláttam megteríteni. Semmi nagy dolgot nem készítettem, csakis rántottát. A legegyszerűbb és valljuk be nehéz elrontani.
Nem mondhatom el magamról, hogy a konyha ásza vagyok vagy egy konyhatündér, de azért még egy egyszerű tojásrántotta azért megy, minden gond nélkül.

Kerem mielőtt helyet foglalt volna az arcomra nyomott egy hosszú puszit, majd egy huncut kacsintás közepette helyet foglalt.

- Ezt se hittem volna, hogy egy nap reggelit készítesz nekem. - tette hozzá.

- Miért?

- Hogy miért? Efsunom, ha nézéssel őlni lehetne eddig már rég a föld alatt lennék, kedvesem. - fogta meg kezem, ami az asztalon pihent, majd arra is hintett egy csókot.

A hallottakra halkan elkuncogtam magam.

- Azért valljuk be a kezdetek kezdetén nem volt valami rózsás a kapcsolatunk.

- Nem bizony. De ez most megváltozott.

- Na gyerünk megreggelizni, majd vonszoljuk be magunkat az irodába.