Verseim :)

Emlékvágyódás❤

Fehér felhőkön lépkedek
A Nap sugarai belepik lelkem
Én bizony soha sem tévedek,
Szól a jól ismert, önfejű jellem.

Pedig tévedni emberi dolog,
Hangzik bölcsen a mondás
Emlékeimet belepi a mocsok,
Mert ez bizony már nem más, csak vágyódás

Mert te sem azt szereted,
Aki maga az ember,
Lénye helyett csak emlékét tiszteled,
Buta, önfejű jelleggel.

Az emberek változnak
Van, aki nem úgy, ahogy kéne
De a régi idők elkárhoznak
Hiába égetsz gyertyát emlékére.

Ne vággy rá!..de szíved úgysem érti
Ő már nem ugyanaz!
Mosolya még mindig a régi,
De ez neked már csupán sovány vigasz.