Verseim :)

Halottak napja

Halottak napja a világ legszomorúbb ünnepe?
A feketébe öltözött népet bámulva nevetőráncaim majd eltűnnek-e?
Sok gondolat ma a fejemben némán egymásnak ütközött
Vajon az életünk tényleg nem lesz más, csak egy kötőjel két évszám között?

Narancssárgán felizzó mécsesek, bele- belekap mindegyikbe a szél
S életük kiontja könnyen, mégiscsak műanyag, nem acél.
Sikoltva könyörög mindegyik még pár másodpercért, hiába
A halál nem kegyelmez, nem válogat, elvisz mindenkit ki ide született, e világra.

Fájdalom marad csak utánuk, vegytiszta, adalékmentes fájdalom
Mások szeméből visszatükröződő óvatos, kérődző szánalom
De ki fog emlékezni pár év elteltével rájuk?
Lesz majd aki visszaemlékszik, lesz majd akit megőrjít hiányuk?

Nem tudhatod, senki sem tudhatja ezt
S a legszomorúbb, hogy ez ellen semmit sem tehetsz
Azon kívül, hogy eléred, hogy ott élhess valaki szívében
Hogy élete végéig szeressen boldogságod reményében.

De túl nagy kérés az ilyesmi minden embertől
Hiszen nem másból vagyunk mi sem, csak emberből
S az ember emlékezete egy idő után elhalványul, kopik
Nem ragadnak meg úgy csak az igazán jó sztorik.

A temetőben járva a falevelek ropognak a lábam alatt
A földön árván csak egy elégetett gyufaszál maradt
Megannyi virág díszeleg sok mécsessel karöltve a sírokon
Kedvesen üdvözli egymást összetalálkozva sok távoli rokon.

S a sírhalmok alól sokak szavát a szél magával hordozza
Mind azt súgják, élj, nevess és szeress, álmaidon dolgozva
Nem tudhatod, mikor ragad a halál magával hirtelen
Ezért cselekedj addig, míg el nem visz a könyörtelen!