Verseim :)

Ajtó

Bimbózó rózsák halványan ragyogva
Nézik a sejtelmes csillagokat
Boldogság ködétől elvakított álmok
S felsejlő remények idézik a te illatodat

Kényszerzubbonyban lebegve állok
Valakitől megváltást várva
Eszményi lenne ha a lehetőség kopogtatna
Melyre szívem éhezik, ajtaja tárva

Hiába törték össze százszor ezt az ajtót
Hiába ment keresztül rajta emberek hada
Mégis kinyílik minden alkalommal újra
Nem riasztja el őt a külvilág zaja.

Zúzódásokkal teletűzdelt homályos égbolt
Reá kéne festeni a csillagokat
Kedves szavakkal megigézni azt,
Hogy aztán mindig reméljen holnapokat.

Rozsdamentes acélborítású fedőlap
De az alatta lévő réteg csak rothadó fa
Mely túl sok féregnek adta oda magát
S azok addig vájták fogaikat belé míg elfogyott a java.