Verseim :)

Kincs

Galamb vagy, galamb hatalmas szárnyakkal
Mondd meg, miért törődsz hát a bódulattal?
Elhitethetik veled százszor, nem tudsz messze repülni
De a világ elől mégis képes vagy elmenekülni

Szárnyra kapsz és a szél segít utadon
Ne engedd tovább, hogy megrendítsen a hatalom!
Tudod, mire vagy képes puszta önerőből
Mégis mindig kiesik kezed a gyeplőből.

Gyémánt vagy, ragyogó, rózsaszín kvarc
Ne rejtegesd hát tovább amit akarsz!
Ne gondolj arra, az élethez kevés vagy,
Csak azért, mert más fejében kevés hozzád az agy!

Szem helyett szívvel látni kevesen tudnak
S egész biztos, monológomon most sokan bealudnak
De elmondom neked, ha már magadnak nem sikerült
Hatalmas kincs vagy és ez sokaknak kiderült.

Folyékony ezüst vagy újságpapírba csomagolva
Csak az látja, ki azon fáradozik, hogy végre kicsomagolja,
És ha ő végül kiakad, hogy ezüst helyett miért nem vagy arany,
Küldd vissza a sok műanyaghoz nagy bátran és boldogan!

Tudd, mennyit érsz, bolond, hitetlen ember!
Ne törődj már mindig az ellenszenvvel!
Leszoktatni önmagadat önmagadról vakon?
Ha hagyod, csak akkor vagy igát húzó barom.

Lehetsz még a végtelennek legszebb tündérvirága,
Lehet hogy te vagy éppenséggel valaki legszebb álma
A sok tudatlan persze mondhat bármikor bármit
Csináld úgy, mint sok híresség, kik alatt vörös kárpit.

S ha valaki így nem szeret, szeresd hát te magad!
Ne hidd, hogy önmagadat adni bűn,mit soha nem szabad!
Ha valakinek nem tetszik, hogy te mégis sokat érsz,
Ne hagyd, hogy letörjön! Ígérd meg, mindig remélsz!

Gyönyörű vagy, s szépséged nem fogod fel
Mert kényszerítenek, hogy ezt magadtól azonnal kobozd el!
Pedig hidd el, olyan, mint te, még egy bizony nincs!
Hiába ellenkeznek százan, ami benned van, az a legtisztább kincs.