Verseim :)

Káosz

Szeretve gyűlölni majd gyűlölve szeretni
Nevetve sírni és sírva nevetni
Keresve elhagyni, de elhagyva keresni
Temetve éltetni és éltetve eltemetni

Azt mondani, feladod, de tovább folytatni
Meghalni az úton lassan, de biztosan haladni
Szervezni egy szervezetlen vad érzéskavalkádot
Ellentmondásokkal teletűzdelni álmokat és valóságot.

Pusztulni az élet közben nagyon gyors lassúsággal
Meztelen igazságot takargatni fekete, bő ruhával
S menteni a menthetetlent, hogy lelked olcsó vére
Ne törjön ki szakadatlan minden nap végére

Vörös vászon, fekete éj, mocsárba fulladt csillagok
Képekkel elhalmozni, s titkolni azt, hogy elhagyott
Leáldozott Nap körül felbukkanó törtfehér fátyol
Azt mondod, nem látod, csak mert szem helyett a szív vádol.

A világ káosz, az érzéseid sem tűnnek rendezettnek
Semmi sem jön össze, az élet nem tudható be tervezettnek
Azt mondod, nem érdekel, s mégis törődsz vele
Azt mondod, fontos neked, majd elsőként lépsz fel ellene.

Azt mondod hibáztál, de nem tanulsz belőle
Azt mondod egyhelyben állsz, de te ettől haladsz előre
Azt mondják, az emberek csupán csak apró pontok
S mégis túl komolyan vesznek minden apró gondot.

Egyik nap még szeretsz, másnapra ez
megszűnik
Miért szép a szerelem, ha ilyen hamar eltűnik?
Azt mondod örökké, de ebben a szóban hinni nem lehet
Mert nem szűnik meg a világ attól, hogy lelked kileheled

Szeretve gyűlölni majd gyűlölve szeretni
Nevetve sírni és sírva nevetni
Emlékezni próbálni majd ezt is elfeledni
Meghagyni a nyomokat, majd mégis leszedetni.