Verseim :)

Elvettek tőlem

Elvettek tőlem és belehalok
Nem bírom már tovább ezt a kínt
Fájdalmam ellen küzdök, még maradok
S várom hogy a világ újra kapjon színt

Talán még ma felemészt a féltékenység
Karmai közül én nem szabadulok
Dühöngő őrült vagyok ki észt veszejt és
Nem nyugszok amíg nem kapom meg amit akarok.

Szomorú vagyok és csalódott
Mert sohasem akartam terhedre lenni
Barátságunk a falnak csapódott
Nem hiszem el, hogy ez tényleg csak ennyi.

Mindenkinél jobban ismersz engem
S ezért fáj, hogy lemondasz rólam
Néha érdeklődést mutatsz velem szemben
De jól tudom mi van a sok kimondatlan szóban

Csak egy undorító kötelesség vagyok
Amit le kell tudni néhanapján mégis
De jókedvet már életedbe nem hozok
Hiába próbálkozom ezzel, de miért is?

Miért akarok mindent tudni rólad?
Miért akarok első lenni nálad,
Mikor most olyannak mondod a régen nekem szólókat
Akit nemrég még egész lényed támadt?

Miért vele vagy most ilyen jóban?
Miért cseréltél le engem rá?
Miért nem beszéljük meg mi van felhalmozódóban?
Talán te észre sem veszed, hisz nem figyelsz csak őrá.

Figyelemre éhezik egész lényem
Igen, ebből lett neked eleged
De nem hinném hogy oly szörnyű lenne a létem
Nem hinném, hogy nem volt elég a tőlem kapott szeretet.

Beleőrülök ebbe az egész helyzetbe
Te pedig még csak észre sem veszed
Mennyi időt ölök beléd és a versekbe
Melyek segítenek, mégis hiányodtól megveszek.