Verseim :)

Szomorú madárka

Otthonomtól távol, messze
Egy idegen világban rekedve
Fájó szívem hazavágyik
Csak egy nyugodt légkörre vágyik.

Minden egyes kilométer
Mely a családomtól hív el
Égetően, reszketve fáj
Vérző szívem alig dobog már.

Ó a régi jó barátok
Kedvesek, s a csalárdok
Ugyanúgy hiányoznak nékem
Mint a zöldellő fű a réten.

Betonházak közé zárva
Elveszett, s nem találja
Lelkem a boldogság ízét
Keresi a madár a fészkét

Keresi, de nem találja
Csak a levegő van számára
Szárnyai már elfáradtak
Mégis megfelel az elvártaknak

Kényszerítik megfelelni
E rút világban csak repülni
Repülni, s szabadnak lenni
Mosolyogva szárnyra kelni

Szárnyalni akkor is, ha fáj
Szárnyalni, repülni mint a madár
Elfáradni nem szabad neki
Mert egy madár mindig csak ezt teszi.