Verseim :)

Írás-szeretet

Miért van az hogy hiába szeretek írni
Nem tudok csak akkor ha már erőm sincsen sírni?
Imádom szavakba foglalni lelkemnek gondjait
Meg sem érdemelt szavakkal illetni a világ bolondjait

Van mikor már nem segít rajtam semmi más
Csak ha leülök és kiírom azt, mi bánt, s jön a megtisztulás
Papír meg toll régiesen vagy éppen itt a telefon
Nem érdekel a végére, ki csak fájdalommal telenyom

Azt hiszem kijelenthetem hogy írás-függő lettem
Hiába bántott, gyötört az, kit igazán szerettem
Meghalni addig nem fogok, míg van amiről írjak
Átverhetnek százan is, ez segít mindent kibírjak

Köszönöm annak, aki olvassa a verseim
Bár még csak magamnak írok, de vannak vele terveim
Sokat jelent a támogatás, szeretem a jó embereket
Csak ritka az olyan, ki nem rejteget számomra ádáz csodafegyvereket

Írni szép és írni jó, sok alázattal tartozom
Én nem csak ígérgetem, ha kell a csillagokat lehozom
Szavaimmal ha szükséges, márpedig az Írásért megéri
Szeretném ha sok ember tudna a verseimtől remélni

Mindjárt vége ennek az évnek, jövőre annyit ígérek
Hogy többször fogok teremteni műveimnek boldog véget
Remélem az Isten is majd megsegít engem ebben
S kapok tőle erőt, békét, élhetek szeretetben

Tartozom a boldog véggel nem csak másnak, magamnak is
Szeretnék hálás lenni jussak ezután bárhova is
Ezentúl is a szívemre, érzéseimre fogok hallgatni
Mert az első megérzés sose csal meg, belül mindig ott fog jajgatni.

Ha adhatok egy jó tanácsot Neked, ki most olvasol
Bízz az ösztöneidben, értsd meg szíved mit zakatol!
Találj valamit az életben ami egy világot jelenthet,
S úgy intézd hogy átjárjon, mint engem az Írás-szeretet!