Verseim :)

Álmomban elégve

Égető emlékek, a fájó múlt darabkái
Hevernek szanaszét körülöttem Megperzselt szívem még dobog bennem
Lelkemmel együtt kitart, pedig már nincsenek mögöttem.

Az idő vészesen múlik, de nem érzékelem most
A tűz körül a lángok között igyekszem elhagyni önmagam
Azt hiszem sikerült, csend van, még a szél se zúg
Csak belső démojaim mocorognak, üvöltöznek siralmasan

Szabadulnának, de nem kapják meg ezt az örömöt
Egy kitépett füzetlapot a tűzre dobok, s bámulom
Hamuvá lesz az egész, a teleírt sorok
Lelkemnek olcsó vére mellyel csak magamat elárulom.

Mennyit ér valójában az, amiért bármit megtennék
Ha pár pillanat alatt porrá lehet égetni az egészet?
Egy emberélet is kevés ahhoz, hogy megértsd
Egy elborult lélek, az én lelkem kiváltképp már rég elenyészett.

Lobogó lángcsóvák tükrében magamra maradtan
Szétesett túl érzelmes remegő álművész
Az élet értelmét keresem, hajszolva a boldogságot
Ami nem talál meg, s ha meg is talál mindig hamar elvész

A tűz gyorsan terjed, már majdnem elér a lábamig
De nem mozdulok, nem rontom a levegőt tovább életemmel
Ha választhatok, úgy haljak meg, mint műveim
Tűz által, porrá égve és megtörve, nem törődve csak saját érdekekkel.

A lángok beborítanak, de jól esik ez a fájdalom
Azt mondják, porból lettünk s porrá leszünk
Testem elernyed, szívem leáll, kirepül a lelkem,
Ígyis úgyis meghalunk, mindegy hogy mit teszünk

S ahogy lassan elégek, fülsüketítő zajra leszek figyelmes
Szem felpattan, takaró lerúg, ébresztőóra kikapcsol
Csupán álom, furcsa, valószerű álom volt
Olyan ami minden tévképzetet és félelmet kimaxolt

Tudathasadás, hogy elszánt Jeanne d'Arcnak képzelem magam
Bár engem nem kényszerített senki sem
Én saját magam által választottam az égés varázsát
Túlélve a halált is becsületemet még így is megőrizem.