Kénytelen kelletlen ülök
Míg az önsajnálatba merülök
Egyenes út helyett most kerülök
De a végén földön elterülök.
S könnyeimmel újra szembesülök.
Szeretnék önfeledten nevetni
Rossz emlékeket kidobni, temetni
Feltétel nélkül örökké csak szeretni
Álarcomat magamról levetni
S a jó emlékeket összeszedegetni.
De nem vagyok képes végigcsinálni
Túl sokszor állok meg zihálni
Túl sokszor próbálok vigyázni
Hajamat idegességemben cibálni
Magamat a jó elől elráncigálni.
S megállok lassan, szétnézek
Körülöttem folytonos beidegződések
Melyeket már unalmasnak vélek
Felemésztenek a szomorú tények
Már csak néhány óra, és az álmok útjára lépek.
YOU ARE READING
Verseim :)
PoetryÉrzések, gondolatok kifejezése versek formájában. Covered by: @asleigh-reed ❤
