Verseim :)

xxxxxxxxxxxxxx

Ha én szépen szólok hozzád
Elvárom hogy te is így tégy
S ha nincsen rá nyomós okod
Akkor egy utolsó paraszt ne légy!

Nem kell mindenért megszólni
Nem a retardált képzőből jöttem
Igen, néha értetlen vagyok
De az empátia osztásakor meg nem szöktem.

Barátok vagyunk elvégre
Azért vagyunk, hogy építsünk
S szeretetet adjunk-kapjunk
Ne törött szíveket szédítsünk

Lehet, hogy elsőre nem értelek
Vagy nem fogom fel mit akarnak
De akkor sem kell úgy rám nézni
Hogy utána sírba menni akarjak.

Nem vagyok tökéletes, tudom
De tudod ez az egy, mi örök
Mert kedves vagyok mindenkihez
Addig, amíg lassan meg nem török.

Belefáradtam már abba
Hogy én legyek mindig a rossz
A szomorú, a gyáva, a határozatlan
A törött szívű, kinek sebtapaszán nagy a kosz.

A kedves, az érzékeny, a lusta
A nyomorult, a kiéletlen ember
Az álmokat hiába követő,
Akit Isten igazából nem ver

Ennyit láttok csak bennem
Csupa rosszat, semmi jót
Nem értékelitek a lelkem
Nem értékelitek e rengeteg szót.

Nektek nem vagyok én elég
Mert más vagyok, mint ti
Mert én vagyok a legbénább
Aki csak siralmait önti.

Mert mindent magamra veszek
Mert mindenen megsértődök
Mert nem akarok teher lenni
Mert ha azt mondják nem, beletörődök

De vajon miért törődök bele?
Benneteket e kérdés nem éltet
S eszetekbe sem jut soha az,
Hogy talán azért, mert félek.

Félek minden kritikától
Mert ezektől csak szívem fáj
S közben szeretném elhinni
Saját szavaim, boldognak lenni muszáj.

Mert amióta csak megkaptam
Hogy mekkora teher vagyok
Már egyre kevesebb az olyan,
Hogy ne kérjek bocsánatot.

Eljutottam odáig már,
Hogy bocsánatot kérjek
Magam miatt elsősorban
És mindentől féljek.

Káros vagyok önmagamra
De ti is károsak vagytok rám
Mert nektek már az is baj
Ha túl sokszor kiabál a szám.

Nem kérek túl nagy dolgot
Csak legyetek már kedvesek
Kedvesség, empátia, türelem
Ez az, mi hiányzik belőletek.