Verseim :)

Álmosan éber

A szemem előtt összefolynak a betűk
A nyelvet már nem ismerem fel, lehetne akár héber
Vagy kínai, orosz, görög, nem érdekes
Furcsán vagyok most így álmosan éber

A világ hatalmas, az univerzum végtelen
S mi emberek, annyit problémázunk
Holott csak apró porszemek vagyunk
Porszemek, s nemsokára szétázunk.

Mit számít, elérem e a boldogságot?
Mit számít, beköszönt e a tavasz?
Egy kis semmiség a végtelenhez képest
Nem érdekel már, ha valaki leszavaz.

Hisz ő is csak egy apró pont, nem más
Egy apró, törékeny kis fénysugár
Ablakom elé képzelem költőien
Ahogy meghajol egy jegenyefa, sudár

De nem hajol meg, s ablakomból kinézve
Nem látok csak hullámzó beton tengert
Ne értsd félre, nem panaszkodni jöttem
Tudom azt, hogy Isten engem nem vert.

A világ változik, de valahogy mégis örök
Tetszik ez a kétértelműség, ellentét
Nem szeretnék, csak békességet, mégis
Agyamat a baljós gondolatok ellepték.

Tükörsima, nyugodt vízfelszínen
Hajókázzunk messze, át egy új világba!
Ne vegye észre senki sem a változást!
Ne tűnjön fel az embereknek kettőnknek hiánya.

El szeretnék tűnni innen lassan
Nem örökre, csak egy napot kérek
Vagy egy hetet, ami csak az enyém
Talán kérhetnék mégis inkább egy évet

Álmos vagyok, de nem aludni szeretnék
Élni szeretnék, mégpedig álmaimban.
Tapasztalni, ellazulni, megnyugodni
Tombolni is, de csak megerősített szárnyaimban.

Bódulattól mosolyogva, nyugodtan
Hisz nem lényeg, mit hoz majd a holnap.
Én örülni fogok annak talán
Akkor is, ha a jó kártyák nem nekem szólnak.

Csak ülj, figyeld a csendet szépen!
Ugye milyen csodálatos?
A világ nem unja még a sok zajt
Helyette pihen, titka száz lakatos.

A betűknek még mindig nincs értelme
Fáradékonyság és pezsegni vágyás, hűsítő étel
Túlságosan nyugodt körülöttem a hajnal
Nincs mit tenni, így vagyok furcsán és álmosan éber.