Verseim :)

Kezdőbetűk

Folytatólagos, elvakult bosszúvágy

Unalomszigeted közepén esdekel

Lehulló titokpernyék közt óvatosan

Lomhán mozog, erős vereséget szenved el

Azt kívánod, bárcsak aludhatnál még

Dél körül már úgy érzed éjfél van

Jövőbe tekinteni félsz, hisz megijeszt,

Mert te is tudod, az idő nem vár, rohan

Empátiamentes embereken gondolkodsz

Gaztetteiken, melyeken majd a karma áll bosszút

Kikiáltod magadból a fájdalmaidat és

Rideg valóságtól veszel hosszan búcsút

Integet a betegség neked, s ez tetszik

Szemléled, hogyan fulladsz bele a magányba

Túlzó költői képek használatával tetszelegsz

Immár sokadjára bánatod így fojtod saját magába

Nem szólsz túl sokat, miért is tennéd?

Akkor sem szólsz, ha néha-néha kérik is

Kéjvölgy szélén üvöltenél teli torokból

Értsd attól, hogy látnak mindent, még nem biztos, hogy értik is

Rondán szemléled magad körül a káoszt, mit teremtettél

Légy büszke, te alakítottad, bár nem így szeretted volna

Eközben ők nem értik, nem is fogják soha

Királynő nem lehettél, így nem maradsz ott puszta szolga!