Verseim :)

Pánik

Olyan vagyok, mint egy falevél az utcán
Felkap a szél, és én csak sodródom
Megvan minden, amire úgy vágytam
Mégis álmatlanul forgolódom.

Ősrégi sztori, egy rossz emberrel
Kit elengedni sohasem fogok tudni
Mert beleette a szívembe magát
Sok kérdésre nem fogok választ kapni.

Se kapni, se adni, egyiket se tudnék.
Néha úgy felégetném a múltat.
Mindig mikor már jól érezném magam
Akkor a sok rémségek az eszembe jutnak.

Lelkek, szerelmek, elkárhozott múzsák
Tintafoltok egy szakadt füzet lapjain
A könnyeimtől ázott papírok rondán
Búcsúzkodnak, előhozzák rosszabb napjaim.

Mondd, mit tegyek? Mi a helyes?
Jól vagyok...  Vagyis jól kéne lennem
Hiszen megtaláltam a helyem, és nem,
Nem egy viszonzatlan, fájdalmas szerelemben.

Tisztelnek, mint nőt, szeretnek, mint szeretőt
Valaki látja bennem azt a bizonyos Igazit
Gyengédséggel, szeretettel, törődéssel, vággyal
Kapcsolatom jó példát mutat, s nem csak vakít.

Teljesült egy régi,hatalmas nagy álmom :
úgy látnak, ahogy szeretném, hogy lássanak.
De Téged, jaj, Téged
Úgy látszik, nem elég mélyre ástalak.

Folyton felbukkansz, pedig nincs rád szükségem
Szeretnek elegen, azt hiszem, én is szeretem magam.
Már sosem vagyok részeg, mint lázadó koromban
De továbbra sem gondolom át minden szavam.

Félek, hogy sosem felejtelek el végleg
Félek, Veled együtt kellesz élnem, halnom.
Kínzó érzés, fáj, gyűlölöm, kitépném, kidobnám
Addig üvöltenék, míg saját hangom kívülről nem hallom

Pánik. Félelem attól, hogy velem maradsz mindig
Holott én nagyon nem akarlak teherként cipelni
S te sem akarsz terhemre lenni már nagyon régen
Elmémnek ideje lassan álomba szenderülni.

Te voltál az első, aki igazán fontos volt
Száműztelek,s te itt maradtál félszegen
Összetörtél, azóta is szilánkokat szedek
De legalább már nem üvöltöm a neved részegen.