Verseim :)

Reménysugár

Mikor felkelek reggel álmomból
Messzire sodorja lelkemet az ár
S bekúszik elmémbe lassan
Egy kósza, alig élő reménysugár.

Észveszejtve kapaszkodom
E láthatóan láthatatlanná váló
S engem mindenképpen megvető
De nem csak megvető, hanem szánó

Lélekölő s szétfeszítő
Halvány napsárga ábrándba
Kívül- belül összetörve
Csak egy percet szánj rám ma!

Csak egy percet kérek
Mely majd tovaillan gyorsan
Mint a bennem élő reménysugár
Mi arra késztet, ne adjam fel míg szívem dobban.

Gondosan vagy gondtalanul
De tovább menni mindig muszáj
Mert mindig van egy láthatatlan
Halvány, alig élő reménysugár.