Verseim :)

Győzködöd magad

Győzködöd magad, hogy nem kell már neked
De szíved vissza-vissza húz, lelkedben vihar
Nem olvassa már panaszra nyíló leveled
Neved a szívéből kitörlődik, lelkéből lassacskán kihal

Neki üzen, vele volt vagy vele van, te nem számítasz
Hiába zengte annyiszor, hogy téged is szeretett egykor
Ha nem is úgy, mint amit senki mástól nem áhítasz
De ezt megőrizhettétek volna, ha egymás mellett álltok becsületkor

S nem így lett, mert te túl makacs voltál és ragaszkodó, féltő
Ő pedig egy idő után már érdektelen, mint aki belefáradt
Nem fogja fel még most sem, hogy Ő volt nyakadban az ékkő
Addig, amíg egy szép napon döntött aztán rádtámadt.

Hazugságaira rájönni pedig már csak akkor kezdtél lassan
Mikor a villamoson zötykölődve egy kedves néni feléd zsepit nyújtott
Nyilvános sírás, megalázó pillanatok, nem csak őt sirattad!
Minden mást is,az összes félreértelmezett ölelést és szeretleket, mit eltúlzott

Mikor utoljára megölelt, akkor szorított magához a legjobban
Talán tudta, akkor lát utoljára boldog tudatlanságodban
Azt hitted, amíg az ő nevét őrzöd szívedben a legjobb van
De rá kellett jönnöd, személyisége kitalált, nem létezik csak álmodban

Saját igényeidnek megfelelően szíved nem látta be milyen valójában
Elsiklott olyan dolgok felett, melyek közül más egyet se tűrt volna
Önmagadat csináltad ki miatta, hisz hibát benned keresett, nem magában
S még beteg is voltál fizikailag, de hisz a te életed már nem az ő dolga

Győzködöd magad, hogy nem kell már neked
De szíved vissza-vissza húz, lelkedben vihar
Ennyi szomorúság, ennyi gyötrelem után is hozzá szól leveled?
Egyben igaza volt talán, belőled az értelem lassacskán kihal.

De ez éltet, hisz ahogyan Ady Endre sem létezhetett Léda nélkül
Úgy te sem vagy meg Múzsa-versek ártalmainak hiányában
Elbocsátó szép üzenetből neked már annyi volt, fejed bele is szédült
Végzeted fogadd el, alkoss, s lelked tovább él egy szomorú szivárványban!