Verseim :)

Logikátlan egyedül

Volt egyszer egy kislány
Neve csak Boglárka,
Egyszer találkoztam vele
Tekintete csak meredt a homályba.

Azt mondta nekem,
Szeret egyedül lenni
Nem értettem a logikát,
Ez mégis mi akar lenni?

Egyedül lenni jó?
Igen, tényleg?
Én, mint akit már félig betemetett a hó,
Lassacskán már alig élek.

Mondd, mi a jó abban,
Ha valaki egyedül elveszett?
Nem értem mások logikáját,
De sajnos ők sem értenek engemet.

Egyedül, vagy mások közt
Szinte teljesen mindegy
Depressziós gondolataim
Lassan már megölnek.

Van belőle kiút
Én tudom, s hiszem
De elvágyódik lelkem
S hiába, senki sem fogja a kezem.