Verseim :)

Álmodnék szüntelen

Álmodnék szüntelen ébren is ha lehet
Hogy ne kelljen szembenéznem soha többé veled
De már ott sincs nyugtom, ott is csak kísértesz
Nem csak a tudatom, a tudatalattim is mérgez

Miért nem lehet soha egyetlen nyugodt napom,
Amikor az érzéseimet csak úgy magukra hagyom?
Szenvedjenek egyedül és öljék meg egymást végre
Ha úgyis úgy néznek rám, mint puszta ellenségre.

Szeretném azt látni, hogy a világ csodás
Hogy nem emészt fel majdnem mindenkit a megszokás
Szeretnék rózsaszín felhőkön lovagolni
Szeretnék én tényleg mindig csak álmodni.

Azt érezni, nem fáj, azt érezni, jó így
Hogy ahol van folyó ott le nem szakadhat egy híd
Mosolyogni őszintén, nevetni önfeledten
Nem gondolni arra, mennyi mindent eltemettem

Megölelni magam annyiszor ahányszor kéne
Boldogan nézni fel a tiszta szép kék égre
Nem fulladni bele senkinek hiányába
Érezni, hogy az öröm a testemet átjárja

Olyan nagy kérés ez? Ezen gondolkozom
Miközben szívemnek lábát újra felpolcozom
Nem csak szárnya, lába is tört, de nincsen semmi baj
Amiben hittem belehalok, azt már túléltem tavaly.

Nem tudom mi lesz ebből, mi fog történni
De nagyon szeretnék már tényleg én újra remélni
Kérlek, haggy magamra, költözz ki, tépd szét a béklyót!
Hogy tudjak remélni, szeretni, álmodni sok jót!