Verseim :)

Virágokról

A virágnak választása
Élet és halál között
Nincs, hisz ő csak virít
Akkor is, ha falba ütközött

Szabadulni börtönéből
Nem tud az árva rózsa
Vérvörös szirmai lassan
Elhervadnak alkonyodóra

Mélán néz maga elé most
A gyönyörű kikerics
Gyászára a gyógyszert
Még nem találták ki, neve nincs

Megint csak szomorú
A magányos orchidea
Megannyi bogyóival
Hiába integet rá a tiszafa

Fenséges szépséggel
Ücsörög a híres kála
Mi van ha belül ő is
Virításának végét várja?

S hófehér színében
Pompázó szende liliom
Töpreng azon hogy e világ
Miért ilyen mű, szilikon?

Nagymamák kertjében
Sokszínű muskátli van már rég
Mi van ha egyszer ő is
Azt mondja ebből elég?

S kicsiny alakjával
Az árvácska bujkál
Bánata vajon olyan
Mit szél el nem fúj már?

Ha nem is mindig, mégis
A virágok is lehetnének
Szomorúak, kesergőek
Olyanok, kik várják a véget

S nincsenek megkérdezve
Az életről sohasem
Megannyi titkot őriznek
De nem beszélnek soha, nem.

S akkor mi történik
Ha egy virág akar
Innen eltávozni gyorsan
Ha a levegő már zavar?

Csend van, kérdésemre
Nem felel most senki
Lelkem belülről fáj
De tovaillan, csak egy percnyi

A néma szenvedés
Mit rájuk nézve látok
Nem belőlük fakad
Csak magamnak ártok

Talán ők nem akarnak
Úgy járni, mint az emberek
Tudják azt, hogy nem feladni
Nem mindig olyan élvezet

De mégis megéri
Mert mikor elvirítanak
Boldogan gondolnak vissza
Haragot ők nem szítanak