Verseim :)

Felismerés eszméjének rendszere

Belém hasít a felismerés eszméjének rendszere
Minden ember esélyt kapott, az élet esélyét, hogy szokja
A megpróbáltatásokat, ez kihívások sokaságának versenye,
S nem jó úton jár aki kiélvezni sose tudja.

Cseppnyi öröm, cseppnyi bánat feltűnik
Mennydörögve, zengő viadalok diadalmenetében
Törj utat magadnak addig míg lehet, míg meg nem szűnik!
Nem számít, hogy félig üres, ha van valami a pohár felében!

Gyengéd mosollyal kísérve gördül le arcodról az utolsó könnycsepp
Van ki letörölje? Talán még ezt is magadnak kell
Ne hidd, hogy másnak nem jelent nehézséget, senkinek se könnyebb!
Ne sírj, ébredezz! Látod a Nap milyen gyönyörű ahogy felkel?

Porba hullott, elveszített koronádat keresd meg, ásd elő királynő!
Új nap, új remények, új lehetőségek tárulkoznak eléd!
Kitől megtagadják azt, hogy tudja, lelkében szivárvány nő
Hiába nemes, úgy fogja érezni magát, mint egy utolsó cseléd.

Szolgasorsot a nyakába csak az vesz önszántából, nagy készséggel
Aki nem hisz magában eléggé ahhoz, hogy tudja, nem szabad.
S az önmagában való hitet csak más által veszítheti el nagy nehézséggel
Száraz a szem, nem sír a száj, nem sír, meg se moccan, rajta van a lakat.

Nézz mélyen magadba, majd nézz fel a vakító kék égre!
Lásd meg a hasonlóságot, a szépséget mind a kettő belsejében!
Gondolj arra, ami a szívednek kedves, valami nagyon szépre!
Ásd ki a boldogságot sírjából, ne miattam, saját magad érdekében!