Verseim :)

Rám nevetett tegnap este a Hold

Rám nevetett tegnap este a Hold,
Olyan gyönyörűek voltak nevetőráncai
Nem szólt semmit, csak nevetett végtelenül gyengéden
S ekkor lehulltak lelkemnek kínzó rabláncai.

Rám nevetett tegnap este a Hold
Nevetett, mert tudta, én is nevetni fogok újra
A csillagok megrökönyödve nézték a jelenetet
Ahogy végre újult erővel térek rá a boldogság-útra

Rám nevetett tegnap este a Hold
Szeretetteljesen, odaadóan, s pillantásából
Azt vettem ki, hogy már nem sajnál
Eddig se sajnált, tudta, hogy kiúszom majd az árból.

Rám nevetett tegnap este a Hold
Rám nevetett teljes bizalommal
Annyira jól esett szívemnek ez a nevetés
Hogy én is nevetni kezdtem, nem törődve ártalommal

Rám nevetett tegnap este a Hold
S abban a pillanatban éreztem, megéri élni
Szeretni, nevetni, odaadni, elveszteni
De soha fel nem adni és mindig remélni.

Rám nevetett tegnap este a Hold
Örültem nevetésének, értettem, miről mesél
Tudtam, nem sok ember érti rajtam kívül
Amiről ő szavak nélkül, mégis odaadóan beszél.