Bús homályos küzdelemben
Igyekszem legyőzni önmagam.
Irántad érzett fájdalmam szünhetetlen
Hiába keresnék belőle kiutat.
Vakító félelem buzgó orcádon
Elterülő sötétségként van jelen,
S csúfos balladákon
Keresztül akarom elvenni azt, ami jár nekem.
Kijár nekem a szeretet,
Ha nem is tőled, de mástól
Pozitív energiáim fele elveszett,
Kivagyok már ettől az egész vágyódástól.
Mikor megy le a Nap
Emléked szomorúan úszik be elém
Könnyeim nagyrésze már apad,
Miért szúrsz még mindig tőrt belém?
Hosszú napok óta nem beszéltünk,
Hosszú napok, mintha évek lettek volna
Engem a sírás kerülget, cseréljünk!
Hisz te úgy viselkedsz, mintha misem történt volna.
Sóhajtva felnézek,
Szerencsétlen kislány.
Elmés megjegyzéseid elnézve
Csalódott vagy, nem más.
Nem ő a hibás,
Mert te többet vártál volna
Ne sirasd, félnótás!
Hisz a boldogság eljön újra.
YOU ARE READING
Verseim :)
PoetryÉrzések, gondolatok kifejezése versek formájában. Covered by: @asleigh-reed ❤
