Verseim :)

Múltam miatt

Nem azért vagyok ilyen, mert nem tudom, mi az, elég
Akit félig se szerettek annak lelke puhára ég
Aki reszket minden szóért, aki  figyelmet óhajt
Az előbb utóbb nem tesz mást, csak elnyújt néhány sóhajt

Nem tervezett a magányosság érzetének léte
Legszebb emlékdarabkák fiókban, dobozba téve
Egy régi rágóspapír, ami arra emlékeztet
Hogy azt mondták az olyan, mint én, szeretve nem létezhet

Hogy ne fájjon ez a dolog erre, több évem ráment
Ma sem fekszem le úgy, hogy ne mondjak egy áment
Hogy megjött az eszem és rájöttem szépen
Többet érek annál, amit magamról hittem régen

Emlékszel még rám? Tudom, nem lesz a válasz
Magadnak is hazudtad, hogy lehetek neked támasz
Szerettél valaha? Szerethet engem bárki is?
Egy idő után a hiányod megszűnik majd fájni is

A múltam miatt vagyok ennyire érzékeny és gyenge
Mert akit csak aláznak, azt mondják nem méltó szeretetre
Nehezen hiszi el, hogy majd a következőben nem csalódik
Ha mindenki átver egy idő után az összeadódik

Rongyos szolgálóból hirtelen meselánnyá lenni
Felfoghatatlan változás, s ez próbára fog tenni
És neked hála lelki sebeimre gyógyírt
tehettem
Amíg dobog bennem a szív ezt én el nem felejtem.

Csak szeress tovább és engedd hogy el tudjam igazán hinni
Hogy lehet úgy is szeretni hogy nem kell minden éjszakát átsírni
Sok még a heg, talán nem fog összeforrni soha
De köszönöm, hogy most egy ilyen jó embernek lehetek otthona.

#jobbkésőbbmintsoha