Verseim :)

A mi kis falunk

Szögesdrótkerítés hajnali puszta merengő képébe torkollik
A mi kis falunkba egy ideje csak hideget mondanak
Éjjeli vadlepke nézeget csendesen egy lefagyott rózsát
Megérint ez a költői, mámorító mozzanat

A kertben mindenre halált hozott már a szörnyű fagy
Nem kímélt az se virágot, se gyökeret, még a gilisztát se
Kegyetlen gyilkos, jéggé fagyasztaná az emberi szíveket is
Nem riasztaná vissza őt a legnagyobb szeretet se

A mi kis falunkba beköltözött a hideg már jóideje
Álnok módon, kígyóként kúszott egyre beljebb
A közepétől szétroncsolva minden élőlényt lassan
Élvezve hogy megnyúzhat mindenkit s aztán eltemethet.

Veszélyes időszak a tél, mert mi nyáron pezseg azt elveszi
Lefagyasztja, s emlékképek burkába rakja várva, hogy belehalunk
Így téve tönkre életeket lustán kínzó lassúsággal
Így lesz lefagyasztva talán örökre a mi kis falunk

Éjjeli vadlepke ahogyan tovaszáll és otthagyja a rózsát
Fennakad a szögesdróton, az ő vesztét nem a hideg okozza
Hanem a vak remény, hogy minálunk ő is lehet valaki
Hogy szeretethiányát végre valaki feloldozza.

De tévedett, mikor elhitte, hogy szerethetik őt is
Vad románcok éjszakákba nyúló küzdelmén keresztül
Gyászos zúzmara s leheletdermesztő köd világában
Csak az él túl, aki átveri társainak lelkét mindenestül

A mi kis falunkba a faggyal együtt vár reánk a bánat
Lángoló augusztusi tűznek már az emléke sem villan be
Jéggé dermedt szerencsénk és reményeink
A befagyott föld alá a jégpokolba a mi kis falunkon keresztül jutnak le.