Verseim :)

Szavakkal, vérrel, tettel

Napsütötte ég alatt
Ragyognak az emberek, néznek
Pedig tegnap még a hó szakadt,
S lelkük fele még vérzett.

Mára már kedvesebb minden,
A bajok nagyrésze elmúlt.
Itt a tavasz, nézd, zöldell már régen
Kinn a réten a fű, a vaslánc lehullt.

Elégedve nézik a természetet ,
Szeretik, s szeretni is fogják
Mint zúgó szélben a madár,oly elégedettek
Mint a hajó, melynek vitorláit el soha nem bontják.

Napsütötte ég alatt
Ragyognak az emberek
Ragyogva szemlélik magukat,
De mit naponta alkotnak, rettenet.

Észre sem veszik, hogy rombolják
Azt, mit annyira hőn szeretnek
A milliónyi erdőket letarolják
S borzasztó dolgokat terveznek.

Miért nem élhet békében az ember?
Miért háborúzik sajátjai ellen?
Szavakkal, vérrel, tettel,
Rohan saját vesztébe önmagával szemben.

S miközben magát öldökli
A neki otthont adó
Természetet sem szereti
Hisz ha szeretné, az lenne megkapó.

Megkapó lenne, ha valamit tenne
Az ellen, hogy ne legyen ennyi rossz
Szélsőséges vérzivatarjai közt maradna ideje
Arra hogy segítsen, hátha a holnap szebbet hoz. 

Oh, a gyarló ember
Mit meg nem enged magának
Nem tud józan ésszel, tettel
Jót okozni önmagának.