Verseim :)

Karma ajándékáról

Butácskán néz rám,fél, de közben izgatott, mert szívem neki kitárom
Otthon sem lennék jobban, nem tudja, ha Őt láthatom,azt én mindig várom
S pillantásától lelkemben tavaszvégi hó van, mely minden fát felolvadásra várat
Megszakad a szívem,hogyha látom hogy emészti fel őt lassacskán a bűnbánat

Azt hiszi,nem elég jó,azt hiszi bántott, s  ha még nem,majd valamivel meg fog
Boldog, azzá teszem, s ez az érzés engem is kellőképpen feldob
Életem álma volt,hogy valakinek én magam legyek az egyetlen,a fellegvár
Hogy értékeljék a létem és visszakapjam azt, ami nekem jár

Igyekszem megbecsülni, mégis rossz érzés fog el, ha arra gondolok
Hogy valójában nem érdemlem meg, hiszen folyton váratom és tombolok
Felemelő érzés a tudat, hogy a karma ajándékozott meg vele
Kijutott a jóból,a sok fájdalom után végre megcsapott a boldogságnak szele

Harciasan óvna a hidegtől, bajtól, káros szenvedélyek hadától
Szeretném ha tudná, hogy jobb lesz a kedvem minden egyes szavától
Jobban kell igyekeznem, hogy méltó legyek rá és dicséretére
Hálás vagyok Neki, ígérem, sok jót fogok még hozni az életébe.