Verseim :)

Megbocsátasz?

Nem vagyok tökéletes, bevallom töredelmesen
Én is ember vagyok, nem mindig cselekszem illedelmesen
Gyakran fordul elő, hogy csak úgy magamtól szétesem
De mikor essen szét az ember, hogyha nem 17 évesen?

Hozzád írok most is, mert mániámmá vált egy ideje
Ez nem véletlen, s Veled együtt eltűnt lelkemnek egy ligete
Szeretném ha tudnád, hogy bár már vissza sose mennék
Mazochista nem vagyok, hisz csak fájdalomtól megvesznék,

Én bocsánatot kérek, Tőled is és magamtól is helyetted
Mai napig gyötör, hogy ezt te meg miért soha nem tetted
A szavaknak erejük van, a karmának meg egyre nagyobb hatalma
Anyám is gyakran sír, nem esett túl messzire a fájától az alma.

Szeretném ha megbocsátanál, s hogyha te is megbocsátást nyernél
Próbáltál a szerinted jó útra téríteni, azt hitted jól nevelnél
Attól, hogy valaki mást mond,még könnyen lehet,csak más világból érkezett
Platón barlang elmélete az én fejemben megértéshez érkezett

Kérdezem én, megbocsátasz? Nem csak magamtól, Tőled is
Nem mindig tartottam a szavam, ígértem is meg nem is
S túl heves érzelemkitörseim talán nem voltak túl jó hatással rád
Sajnálom, csalódást okoztam, mindig csak egy akartam lenni : igaz barát.

A negatív szövegek, az éles kritika és a szótlanság
Tudod, a legnagyobb szavakhoz kell mindig a legnagyobb bátorság
Összes bűnöm felsorolom,hagyom hogy lelkemből kiégjen
A sorok közt van mindenem,egy se túlzó,de nem akartam hogy Téged széjjeltépjen.

Megbocsátasz? Egyetlen üres, válasz nélküli kérdés
Nem akarom, hogy maradjon köztünk még bármi félreértés
Életem legféltettebb kincse voltál, követtelek ítéletig
Bocsáss meg hogy megbocsássak, s hogy elevezzek a következő lélekig.