Verseim :)

Észrevétlen

Ül egy kislány elől, nyugodtan,
A szokásos életundor szemében.
Senki sem törődik vele igazán
Így marad ő továbbra is észrevétlen.

Néha kiélvezi e tulajdonság
Előnyeit, jó oldalát
S igyekszik fejéből kiverni
A világ legszomorúbb dalát.

Melyet minden bizonnyal ő írt
De ezt nem tudják, csak kevesen
Lelke belül most is vérzik,
Nem nyugszik, sír keservesen.

Néhányan odamennek hozzá
Szünetben látszólag érdeklődni
S próbálják megfejteni miért
Akar mindig magában évődni.

De ez csak látszat barátság
Hisz igazából nem érdekli őket
Egymással sokkal inkább törődnek
Csak a pletyka élteti a nőket. 

A lány figyelemre éhezik
Pozitív értelemben véve
Elvárná, hogy foglalkozzanak vele
És ne vonuljanak tőle mindig félre

Minden bizonnyal megunta már azt
Hogy mások után mindig ő menjen
S feleslegesnek érezze magát
Emiatt pedig sokat szenvedjen.

Rászokott arra, hogy maradjon
Legyen nyugodt és inkább csak tétlen
Így ragadt hát rá végül a jelző
Így lett a mosolygós lányból észrevétlen.

A lány kezdi megszokni ezt,
Még ha úgy is érzi, magára hagyott
Gyufaszál az erdőben, mi kigyulladhat
Szomorú tény, ez a lány én vagyok.

Én vagyok a lány, ki csak üldögél
S néz ki a fejéből a sötétben
Én vagyok a lány, kinek jelzője
Talán örökre ez marad, észrevétlen.