Verseim :)

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Az emberek rád unnak egy szép napon
Nem fogja már érdekelni őket kínlódásod
Otthagynak egyedül a sarokban sírni
Hiába csak ők minden vágyódásod.

Keresnek egy nálad jobban teljesítőt
Olyat aki nem sértődik be könnyen
Akivel majd szebbnek látják életük
S neked meg folyhat patakokban könnyed.

Nem vesznek majd annyira komolyan
Nem törődnek már veled annyit,mint rég
Nem akarnak veled beszélni minden percben
Hiába te nem akarod feladni még.

El kell hogy felejtsd őket hát
De te nem tudod és nem is nagyon akarod
Nem mersz már beszélni velük és
Próbálod kisírni, átadni mi benned kavarog

Félsz azoktól kik mindeneid voltak
Félsz attól hogy nekik már nem vagy más, csak teher
Hisz megmondták, idegesíted őket
A kitépett füzetlapokon milliónyi könnycsepp hever.

Traumát okoztak neked a leírt szavak
Melyeket sírva olvastál vissza aznap
S próbáltad őket eltűntetni, kitörölni
Hogy ne tűnjenek már annyira igaznak

Megkaptad, hogy folyton csak szenvedsz
S most mit csinálsz épp édes drága kislány?
Szenvedsz mert azt mondták nem vagy jó
S lerészegedsz, üvöltesz, látni nem látsz tisztán.

Szerelmes vagy de elfolytod magadban
Azt hiszed hogy meg tudod oldani
De minden egyes nap mikor nem beszéltek
Olyan érzésed van hogy próbál szakítani

Hogy lehet járás nélkül szakítani?
Hogy lehet összetörött szívvel élni?
Nem tudod rá a választ te sem
De még mindig próbálsz nem szenvedni és remélni.