Táncolni az esőben

43 8 5
                                    

Esőre hajlott az ég lába
S teljesen be is borult délutánra
Fejünk felett gyülekező sötét felhők
Emlékeztettek minket, hogy világunk félig felnőtt

Rád néztem, s te nem szóltál egy szót sem
Csak néztél némán nagy kétségbeesésben
Tudtam jól, hogy Neked nem én kellek, hanem ő
S közben szép lassacskán eleredt az eső

Futni lett volna kedvem, de nem engedték a lábaim
Áztam, fáztam s magamban szidtam meggyötört álmaim
Az eső sárrá változtatta a lábunk alatt lévő salakot
S azzal együtt mosta el fájdalmasan az alakod.

Nem tudtam mihez kezdjek, mindenem vizes volt
Szörnyű vihartól lett mérges fejem felett az égbolt
Szívem sóhajtozni kezdett, s aztán megkérdezte
"Mondd csak bolond kislány, a szemedtől nem látsz te?

Az időjárás is veled szolidarít, látod
Nagyon jól tudja, szertefoszlott pár álmod
De ne csak ácsorogj ott, vedd észre mi van készülőben
S tanulj meg gyöngéden táncolni az esőben!

Tudom, kellemetlen, hogy hideg és ázol
De ha kitartasz végig akkor meg nem fázol!
Pergesd le magadról a vizet, az esőt,
S irtsd ki életedből a sok tönkretevőt!"

S én csak hallgattam motiváló beszédét
Az eszemnek már régen eldobtam nagyrészét
Csak szívemre hallgatok, S bár szomorú is voltam
Magamba néztem, s halk köszönetet mondtam

Láthatatlan gyökerek a lábamról leszakadtak
S táncra perdültem isteni, s szívi akaratnak
Eleget téve mindennek, aminek csak kellett
S ez az út tudtam jól nekem csak jót sejtet

S ahogyan éreztem, minden láncom már lehulló
S hogy az a pillanat soha el nem múló
Szabad voltam, szabad, erős és gyönyörű
Olyan akin többé nem ejthet sebet egy szépen tálalt köszörű

Tudtam, hogy szívem még mindig nagyon sebes
És hogy ezt tagadnom rendkívül felesleges
De megmondta mit kell tennem ahhoz, hogy gyógyuljon
Hogy belé a vér újra életkedvvel tóduljon

Elköszöntem Tőled, s már nem őrzöm tekinteted
Vihar van még mindig, mert nem fogom a kezed
De megtanultam mostmár, hogy mi van készülőben
Hogy mindenki azt szeretné, táncoljak az esőben.

S én eleget teszek ennek az akaratnak
Mert a vihar után látképét bámulni a Napnak
Szivárványok alatt fenségesen mámorító lesz
S ezért a látképért szívem-lelkem bármit megtesz.

Ez a kis történet szolgáljon például
Annak, aki még nem jött rá önmagától
Hogy ha vihar van, s a Nap is lemenőben
Ne siránkozzon, csak kezdjen el táncolni az esőben!






Verseim :)Место, где живут истории. Откройте их для себя