Verseim :)

Álmossághoz

Viszketsz, bőröm alá bekúszol Álmosság.
Nem hagysz békén, ez olyan állhatatosság.
Az alkotni vágyó szemére csalsz álmot
Láttatni akarsz velem egy ennél szebb világot.

Örökös múzsám te szeretnél lenni
De ezt a címet mástól nem tudod elvenni
Hiába mutatsz gyönyörű álomkerteket
Felülmúlni mindig könnyű azokat a perceket.

Valóságból álom, álomból valóság
Nem minden álom szép, de létednek valóját
Csalásra építed, csaló tündérekre
Nem haragszom mégsem, haragudni nem tudok kilétedre.

Szeretlek, ne hidd, hogy nem teszem!
De kérlek, most még egy kicsit ne vedd el az eszem!
Így is el van véve, hisz nem teljesen ép
De tudatában vagyok annak, ez itt így még mindig szép.

Csak pár percet adj még, hogy ezt befejezzem
Kiöntsem, átadjam, megnyugodjon lelkem.
Utána elvihetsz, magadévá tehetsz
Legyél az egyetlen, aki engem szeretsz!

Ismersz, s hibáimról mégis mélyen hallgatsz
Minden este eljössz értem, hogy elaltass
Elrepítesz oda, hol a boldogságnak országa leledzik
Esőcseppet ritkán kapok, de akkor is mindig csak szemernyit.

Kapsz hát bársonyos szavakat most tőlem
Legyél dicsérendő, sose légy erőtlen!
Hisz minden éjjel eljössz, utamra segítesz
Nem kérdezed, hisz tudod, nekem mennyire segít ez.

Veled ki foglalkozik? Téged ki istápol?
Ha senki, akkor majd én, leszek ki téged ápol.
Ne dolgozz ma este, menj, pihenj, te kedves!
Hadd köszönjem meg, hogy léted mindig ilyen rendes!

Nem kell elaltatnod, ma nem kell, köszönöm!
Legyen az életedben neked is egy kis öröm!
Csinálj, amit akarsz, legyél végre szabad!
Holnaptól pedig újra iszom majd minden szavad.