Verseim :)

Álmodok egy szebb világot magamnak

Levegőt kapkodva menekülök oda, ahol semmi sem fáj a léleknek
Álmodok egy szebb világot magamnak, mert meg soha nem értettek
Ha tudnám, megváltoztatnám a világ rólam alkotott képét,
De így minden hiába való, senki sem látja lényemnek teljes egészét.

Örülnöm kéne, meg kéne elégednem, de nem teszem
A világ összes gondját cipelni akarom, lelkemre veszem
Nem kéne, hogy fájjon, hiszen meg van adva mindenféle jó
Látszólag kész vagyok boldognak lenni, látszólag minden helyrehozható

De én ennél többre vágyom, sokkal többre, jobbra
Úgy érzem szétszakított, meggyalázott láncszemként hullok a porba
S lehet hogy közben éppen most ragyogok a legfényesebben
De nem így érzem, tudom, semmit sem értelmezhetnék tévesebben

Az álmok útján járni veszélyes dolog, mert nem a valóság
De mit csináljon az ember, ha nem látják meg benne lényének valóját?
Teremteni valóságot az álmokból sokaknak sikerült
De nem én vagyok az aki legutóbb közülük kikerült.

Rózsaszín álomképekhez vissza-visszanyúlni kellemes
Míg remegni, félni, folyton a lábad elé nézni, hogy el ne ess
Fárasztó, bonyolult, szívfájdalommal járó mindennapi kín
Hiába szép a táj, ha számomra összemosódik minden szín.

Színtelen világban keresem szüntelen magam körül a boldogságot
De nem lelem csak akkor, ha messze hagyom a valóságot
Ha pótolom tévképzetekkel azt, ami eddig minduntalan hiányzott
Így álmodok magamnak minden egyes nap egy szebb világot.