__

50 5 0
                                    

Én nem akarok rosszat
Soha nem is akartam
Inkább vagyok egyedül
Fájdalomtól megszakadtan

Csak ne én legyek a hibás
Ismét, újra meg újra
Az ember ezen agyal
Míg aznapi köreit futja

Ő jobb nálam ebben
Elfogadni ezt nehéz
Jobb embernek lenni
Nálam, ez nem kevés

Átvették a helyem
Szívedben más neve van
Másnak mondod titkaid
Én nem adtam be derekam

Másnak szól a szívecske
Másnak mondod, szeretlek
És én téged végül soha
Nem engedlek el, nem feledlek

Másnak, másnak vagyis neki
Felfogni oly lehetetlen
Nem te vagy már nála első
Nem te vagy már az egyetlen

Féltékeny vagy? De rémes
S még szánalomra sem méltó
Miért csodálkozol ezen?
Te is elhagynád magad, még jó.

Vagy talán ez mégsem igaz?
Kideríteni nem lehet
De ha szeretem magam
Mondd csak, miért szenvedek?

Azért mert ő jobb nálam
Vagy azért mert én nem vagyok
Számodra már jó, vagy fontos
S figyelmet már nem kapok?

Vagy azért mert én akarlak
Szeretni téged lelkesen
S visszahúz egy gondolat
Tartsd ezt magadban, csendesen?

Szeretlek én egyáltalán?
Szeretlek én igazán?
Vagy ez csak puszta képzelgés
És nem terítő az élet asztalán?

Persze hogy szeretlek téged
Csak azt nem tudom, hogy hogyan
Érzéseimnek határa nincsen
Szőke herceg helyett legyél lovam!

Nem szamár, mint én vagyok
Ló, igazi, vad és erős
Aki mindig tartja hátát
Akkor is, ha tekintetem eszelős.

S bár gazdád, szerény személyem
Nem feltétlenül mindig gondos
Azért tudd, szeretné folyton
Azt, hogy mindig legyél boldog

Ezért nem szól most egy szót sem
Csak versein keresztül üzen
Bár tudja jól, nem olvasod
Ezért mer csak írni, lelke pihen.

Ne hidd, hogy nem fáj
Hogy mióta nem beszéltünk
Elveszettnek látszik minden
Amit eddig reméltünk

Nem vagyok közömbös én
De hiszen ezt te jól tudod
Lelkem kapujára talán
Utolsó góljaidat rúgod.

Verseim :)Место, где живут истории. Откройте их для себя