Verseim :)

Néma kapocs

Sokszor mondtad, ez itt köztünk
Olyan, amit senki soha el nem tapos
Most mégis úgy érzem, megszegtünk
Néhány szabályt, s nem elég alapos
Feltételezés volt, hiába, néma kapocs

Összeköt a múlt, ennek van értelme
Összeköt, de mondd meg, mégis miért?
Csak az évek sokaságának érdeme,
Vagy valódi cselekedeteimért
Szeretsz engem? Nem kéne ilyesmiért

Szétesni, túlgondolni és belefulladni
Lehet eszébe sem jutna másnak
Csak emiatt könnyeket hullatni
Jó érzés ha veled szépen bánnak
Semmi értelme sem volt ennek a nyárnak

Nem kell megmagyarázd, rájöttem magamtól
Nem csak azért szeretsz, mert régóta ismersz
De néha mondjuk mesélhetnél magadtól
Olyan vagy, mint egy függvény, ami inverz
Amit ha nem értesz, hát soha nem is szívlelsz.

Bonyolult és összetett lélekjelenlét
Nézz rám, írj rám, mutass törődést!
Nem parancsolgatok, az univerzum végtelenjét
Szeretném megvitatni, s a kötődést
Erősíteni, hogy lássak visszatükröződést!

Nem kéne veszni hagyni mindent
Talán nem is történnek így dolgok
Nem tudom hogy te érzed e itt bent
Vagy én már megint csak magamban forrok
Szeretném ha veled együtt lennék boldog

De ez addig érdekesen fog működni
Ameddig visszajelzést nem kapok
Nem akarok én senkit győzködni
De nem akarok más lenni, mint aki vagyok
Nem tudom néha, hogy kiben bízhatok

Tudom, néha furcsán viselkedtem
Nem mindig voltam mostanában boldog
De én azt hiszem mindig igyekeztem
Hogy ne bántsak senkit, mindegy hogy mit mondok
Tudom azt is, sok van, mit elrontok.

Akkor is örülök amikor nem,
Mert tudom azt, amit remélem te is
Szavaid szívemben örökké őrizem
Legyen minden bármennyire brutális
A néma kapocs is kapocs, szerintem legalábbis