Verseim :)

Társadalomkritika

Távoli idők zaját élem
Lelkem nyughatatlan
Egy szebb jövő zenéjét remélem
S üvöltöm unhatatlan

Üvöltöm, hogy a szél
Mely jár, s kel fel-alá
Egy igéző nyelvet beszél,
És sírhantot ás az emberek alá.

Sírodat ássa, óh te büszke!
Büszke, büszke ember!
Hiába reménykedsz fűben feküdve,
Lelked nyugalmat nem lel.

Hisz magadat tiprod
Bántod, szakítod
Darabjaira legféltettebb titkod,
S nem biztos hogy ezt is kibírod.

Megölöd magad, testvér!
Vedd ezt hát észre!
Másokat oly büszkén kirekesztvén
Magad is bántod, nem védve

Hazád, mely oly ősi
Néped, mely nagy múltú
Nem törődsz velük te, ki
Csak együgyűen mész, burzsuj.

Társadalmi rendszerünk
A rasszizmus s más hasonló dolgok
Ellen való gyógyszerünk
A szeretet, a boldogság,mert ki boldog

Az nem tesz másnak keresztbe
Csak az ki önmagát is gyűlöli
Vess most hát reám egy utolsó keresztet
Társadalmunk csak úgy lesz jó, ha aki bűvöli

A népet az érti a dolgát
S tudja mi kell az embernek
Nem rekeszti ki semelyik isten fiát
Mert attól hogy az imák nem terjednek

Még nem lesz több a tiszta hívő
Csak növekszik az, ki csalárd
Igazán, szívből önmagunkban lévő
Hitet nem szabad elvenni, mert az csalás.

Akkor lesz világbéke
Akkor és csak akkor
Ha a gyarló ember képe
Eltűnik, na majd akkor.

Mindaddig míg élünk,
Lesz, ki többet akar
S ezért bizony végünk
Mert ez minden jót eltakar.