Verseim :)

Gyere

Gyere, vesszünk el a szerelem ligetében!
Bújócskázzunk a bizalom erdejében!
Fulladozva egymás gyönyörű szemében
Higgyünk az örökké tartó balga vak reményben!

Gyere már, siess, nem tudok tovább várni
Tudod jól, nem akarok büszkeségtől megválni
De magamat miattad még erre is rá tudom szánni
Hogy megtaláljam a boldogságot ahhoz taníts meg látni!

Gyere, és ha itt vagy, ne felejtsd el közölni
Fogok is én a látásmóddal oly sokat szöszölni
Szemnek láthatlan, szívem bár nyitva, rajta nem özönli
Millió cseppjét szereteted, nincs benne csak egy ökölnyi

Gyere, szeress, nézz rám, itt könyörgök szüntelen
De ki szeretetért könyörög csak szánalmas lehet, higgy nekem!
A szerelemligetben minden fekete lett hirtelen
Nem csak téged, de magamat se találom, lelkemet büntetem

A bizalom erdejében össze-vissza vándorlok
Fulladozni nem szemedben, szavaimtól haldoklok
Elképedve nézem, hogy a szememben mivé változtok
Kedves jó barátok, kik nekem már rég nem áldoztok.

S ilyenkor hová lett az örökké tartó vak remény?
Eszményi dolgokból álló hamis pozitív gyűjtemény
Ugyanúgy halálán van, csak csapkod bénácskán szegény
Lángra kap az álmosolyom alatti könnytenger tetején.

Az egyszerű ember mit csinál ilyenkor?
Elmegy és elmenekül, mint én mindig mindenkor?
Ha azt mondod, tízre jössz, én már kint állnék kilenckor
De nem mondasz ilyet és a szél egyre messzebb sodor.

Oly jó lenne néha újra ugyanoda visszamenni
Ahonnan kezdődött és pár dolgot rendbe szedni
Pár érzést még csírájában elfojtani, megszüntetni
Vagy legalább is önmagamat kicsit jobban helyre tenni

Gyere, építs nekem ehhez időgépet kérlek
Igazából nem számít már, mondhatok én csúnyát, szépet
Időgép sem segítene, nem vetne véget az őrjöngésnek
Marcangolom magam addig amíg érzéseim lassan széjjeltépnek

Gyere, tegyünk úgy, mintha mi sem történt volna
Mintha nem lennék más, csak egy lélektelen szolga
Aki ha néha napján engedéllyel mégis hozzád szólna
Rossz néven vennéd és sok apróság a lelkedig hatolna.

Gyere, kezdjünk újra mégiscsak mindent
Már annyira szétfeszít ez a rengeteg dolog itt bent
Még én sem kerülhetem el az elkerülhetetlent
Kezdődjön előről, megálmodom megint a lehetetlent.

Gyere, vesszünk el a szerelem ligetében!
Bújócskázzunk a bizalom erdejében!
Fulladozva egymás gyönyörű szemében
Higgyünk az örökké tartó balga vak reményben!