Verseim :)

Egy kis felhő tanai

Kőszínű álmok a vizezett égen
Kacagnak szendén, derűsen és szépen
Meg-megmozdul egy aprócska felhő
Sok idő kell még addig, míg felnő

Gyerek még és a rá jellemző
Gyermeki könnyedséget nagyon ellenző
Álommentes és racionális gazda
Próbálja letörni őt, kérdezi "mi haszna?"

"Mi haszna, mi értelme az álmoknak?
Szerintem kik álmodoznak elkárhoznak"
Hallgatja nap,mint nap a felhő
Miközben érzi, nemsokára felnő

"Tervezz előre, tanulj és haladj!
Ne csak a saját fejed után szaladj!"
Zengi tovább a boldogtalan
A felhő meg hallgatja unos-untalan

Nem szól ő semmit ez ellen
Mert belül megtörhetetlen, erős jellem
Az évek alatt már rájött arra
Hogy e szavakat ne értse, csak hallja.

Már nem engedi elbizonytalanítani magát
De volt idő mikor elhitte gazdája minden szavát
Szenvedett és sírt keservesen
Lelke csak lebegett félig álommentesen

De ahogy teltek-múltak az idők
A felhő már gazdája alól kinőtt
Nem volt hajlandó elhinni a szöveget
Mellyel a gazda oly sok más felhőt is etet

S a kis felhő tudását igyekszik átadni
A gazda maga miatt akar másokat is támadni
Hiszen boldogtalan, ez oly nyilvánvaló
De a felhő tana ne legyen hiábavaló

Szeretné megmutatni másnak is százszor,
Hogy nem az a fontos, mit rád erőltetnek párszor
A saját békédet kell megtalálnod
A gyűlölködőket pedig jó lenne kizárnod

Nem az a fontos hogy hajts ezerrel
Mindenből, mindenhol semmi életkedvvel!
Nem kell megfelelned minden elvárásnak!
Magadnak legyél jó, magadnak, ne másnak!

Ne őrülj bele a kemény életbe!
Lásd meg inkább a jót a kevésbé szépekbe!
Küzdj az álmaidért, de csak is azokért!
Ne téveszd szem elől magad előtt a célt!

Ha megálmodtál valamit, ne hidd el, hogy az rossz!
Lelkednek asztalán hófehér tiszta abrosz,
Rajta üres vázák, s ha egyszer megcsinálod
Bennük az álmok lesznek majd virágok

Ne borítsd ki őket, inkább törődj velük szépen!
S ha igazán akarod megmarad majd épen
Minden virág, minden álom kihajt egyszer
Ne hagyd őket veszni, nem ők rád a vegyszer!

Higgy magadban, higgy úgy,mint a felhő!
Aki nagyon jól tudja, ha ezek után felnő,
Mosolyogni tud majd az egész világra
Mert soha el nem hervad lelkének virága!