Verseim :)

Mocskos lepedő, melyet ki már nem mosok

Nem tanulok hibákból, s titkaim kifröccsennek belőlem
A patyolattiszta lepedőm így lesz újra mocskos
Egymagam vagyok, gondolataim villámgyorsak
Lehetnék Ágnes asszony, hisz az ő lepedője is piszkos

De én nem szeretném hófehérre mosni már
Hiszen tudom, végül csak az én lelkemen száradna
Fájdalmas lenne minden elpárolgó cseppecske
Mely unos-untalan lényem miatt támadna

Hogyan érthetném meg végre, hogy boldognak lenni egyszerű?
Hiszen minden aprócska dolog fejben dől el
Lepedőm mocskából táplálkozom szeretetre éhesen
Az ő pusztító szava bennem egy világként nő fel

S mégis, talán pont ezért, vagy ennek ellenkezőjéért
Nem adhatom fel csak úgy, mintha minden mindegy lenne
Nem játszhatom meg magam előtt hogy nekem nem fontos
Hogy nekem már nincs szükségem többé szeretetre

Lepedőmet bemocskolták, s jól lehet vele hírnevem is
Hisz a messze szálló emlékképek után engem szidnak
De lehet, hogy nevem már ennyit sem ér meg nekik
Remélem azért egy pohár bort emlékemre megisznak.