Ma a csendről álmodom, mely a lelkemben honol
Nem olyan sötét, és talán nem olyan mély, mint a pokol
Ma a csendről álmodom, s talán nem riadok fel,
Míg más lelkében a napfény lágyan énekel.
YOU ARE READING
Remény
PoetryNem mindig jönnek a kellő szavak Nem mindig fogom be a kósza napsugarat Nem látom minden percben a reményt Vannak sötét napok, de tudom, hogy látom még a fényt
